Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

II. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL FELSZÍNFEJLŐDÉSE (Lovász György)

ennél is kisebb jelentőségű futóhomok felszínek alakultak ki a Dráva és a Duna morotvái közötti kicsiny felszíneken, ahol a folyami homokot mozgatta meg a szél. A két nagy ősi hordalékkúpon viszont már a würmben kezdődött a homok-mozgás Az óholocén-kori homokmozgás tehát csak a korábbi folyamatnak felújulása. A megszakadást klimatikus tényező okozta. A Tolnai-dombságon és a Délbaranyai-dombságon kisebb területeken jellegzetes folyamat a lösz karsztosodása. Ez szintén a hűvös-nedves klimakilengések függvénye. A szerkezeti-morfológiai feltételek a gyenge újpleisztocén kiemeltségben és a plató jellegben van. A gyenge kiemeltség egyben feltétele a vastag lösztakaró képződésének is. Újabb színező elem a Mecsek és a Villányi-hegységben végbemenő karsztosodás, amelyet mecseki vizsgálataink alapján szintén a posztglaciális időszakra teszünk. A hegység ismert barlangja, az Abaligeti-barlang teljes egészében a würm elején képződöttnek ítélt völgyválban van, és a forma keresztszelvénye és hossz-szelvénye teljes egészében a mai völgysíkhoz igazodik. Ennek következtében nincs jogunk még würmi képzdőménynek sem tartani. SZAEÓ PÁL Z. (1957b.) említést tett olyan karsztos üregekről, amelyeket pannon rétegek töltenek ki Pécs felett. Meggyőződésünk szerint ezek a rétegek másodlagosan bemosottak. A pleisztocén végi nagyarányú emelkedési fázisban mosódtak az üregbe. Következtetésünk nyilvánvaló, hiszen azért, mert VADÁSZ E. (1935) az Abaligeti-barlangban miocén fauna maradványt talált, nem tarthatjuk a barlangot miocén korúnak. A karsztosodás fő időszakául a posztpleisztocén nedves klímakilengéseket tartjuk.