Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

II. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL FELSZÍNFEJLŐDÉSE (Lovász György)

területéről igen kevés adatunk van. Csupán az állapítható meg biztonsággal, hogy ekkor indul meg a Villányi-hegység lassú kiemelkedése. A mezozoós tömb Ny—K-i irányú törések vetősíkjai mentén emelkedik ki, de ugyanakkor É—D-i törések is érik. Ekkor kezd kiemelkedni Villány és Siklós É-i térsége, míg a terület többi része továbbra is az akkori helyi erózióbázis közvetlen közelében marad. A völgy kettős osztatú tetőszintje és a riss felszín közötti igen kicsiny magasságkülönbség a területnek a szomszédokhoz képest lassúbb emelkedésére utal. Ekkor emelkedik ki az említett két település feletti 350—400 m tszf magassággal jellemezhető felszín alatti 280—300 m-es, ma is szépen kimutatható tereplépcső. Ezek a kicsiny szerkezeti egységek ekkor még egységesek voltak, azaz ún. főtörésvonalakon történtek a mozgások (42. ábra). Délkelet-Dunántúl lapos, fluviatilis akkumulációs területein a jelentős változás a mindel-riss időszakra tehető szerkezeti mozgásokkal hozható kapcsolatba (PÉCSI M. 1959). A Kapos-völgyi nagyszerkezeti árokban ismételt süllyedés van, amely fokozott folyóvízi akkumulációval igazolható (MAROSI S. 1970, SZILÁRD J. 1967, ÁDÁM L. 1969). Fúrásszelvényekkel kitűnően igazolható a Kapós- és a Dráva-árok szerkezeti különállósága. A MAROSI S. (1970) által szerkesztett szelvény meggyőzően mutatja, hogy a süllyedésből kimaradt, és így a közép-pleisztocénben pozitív felszíni formaként kell értelmeznünk egy ma már nem található vonulatot, amely a Mecsekkel jelölhető nagyszerkezeti egység DNy-i folytatása. A Kapós árok süllyedésével egyidőben tehát a mecseki nagyszerkezeti egység DNY-ra történő lépcsős lealacsonyodása állapítható meg a közép-pleisztocénben, amely egészen Görgeteg térségéig nyomozható. A korábban egységes Cs-Duna hordalékkúp kisebb szerkezeti egységekre bomlik. Fokozott kiemelkedésnek indul a Marcali-hát. A Külső-Somogyidombság általános magasságával lényegében azonos csúcsmagasságú szerkezeti rög peremén emelkedik ki az a teljedelmes dombláb lépcső, amelynek átformált változata szinte azonos magasságban, öv-szerűen nyomozható. Kismértékű változás van a Villányi-hegységben, ahol a középpleisztocén elején kiemelkedett két kicsiny szerkezeti egységen törések, illetve függőleges mozgások mutathatók ki, az ún. melléktörésvonalak mentén (42. ábra). Ekkor alakult ki a Siklós feletti rög középpleisztocén szintjének kettőssége. Az alsóbb 240 m-rel, a felsőbb 300 m tszfm-mel jellemezhető. Ugyancsak ekkor indult emelkedésnek a Villány feletti Szársomlyó is, elkülönülvén a 340 m tszf magasságú kicsiny szerkezeti egységtől. Az eltérő intenzitású emelkedés eredményeképpen ma mintegy 100 m-es magasságkülönbség van a két egység között. A hajdan egységes hordalékkúp ÉNy-i részén, a mai Kis-Balaton, ül. annak D-i folytatásában kicsiny részmedence keletkezik (MAROSI S. 1970). A középpleisztccénben függőleges mozgások tapasztalhatók a közép-dunántúli és a Mecsek — nagykőrösi nagyszerkezeti egység határán (KŐRÖSSY L. 1963), amely vonal Marcali—Öreglak vonalán jelölhető ki (MAROSI S. 1970). A levetődés a jelzett vonaltól D-re történt, amelynek következtében ebben a térségben mint helyi üledékgyűjtőben, durvább folyóvízi rétegsor rakódott le (MAROSI S. 1970). Figyelembe véve a mai szerkezeti-morfológiai tagoltságot, és a fejlődés egyes mozzanataira utaló domblábi lépcsőket, igen valószínű, hogy amikor Külső-Somogy emelkedő felszínén e diszlokációs vonal mentén D-i kibillenés történt a Kis-Koppány-völgy mentén, akkor BelsőSomogy süllyedő felszínén is végbement hasonló kibillenés a süllyedés folyamatában.