Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

II. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL FELSZÍNFEJLŐDÉSE (Lovász György)

A rétegvastagság térkép adatai igazolják, hogy egy másik, É—D-i nagyszerkezeti rendszer is keletkezett a felső-pannonban. Az eddig említettek kizárólag medence-szerű, vagy árkos süllyedékek. Vannak azonban jelentős emelkedések is. Délkelet-Dunántúlon legjelentősebb a Mecsek horsztjának emelkedése. Innen és a Bakony-hegységből származik az a homok-tömeg, amely a felső-pannon sekélytenger jellemző üledéke. A jelentős emelkedés ellenére a Mecseket ebben a fejlődési szakaszban teljesen körülveszi a tenger. A Mecsek közvetlen térségében — a részletesebb adatok tükrében — több kicsiny medencét sikerül igazolni a felső-pannonban. A Tolnai-dombság felső-pannon rétegvastagságának regionális összehasonlítása mutatja, hogy a mai Bonyhád térségében jelentős medence-kialakulás volt (ÁDÁM L. 1960). A Tolnai-dombság maximum 3—400 m-es felső-pannon szemben itt 1000 m körüli vastagságok vannak. Ez a medence minden valószínűség szerint a Mecsek közvetlen északi peremén fekvő Hidasi-medence ÉK-i folytatása lehet. Miután ott az alsó-pannon bizonyított, így joggal feltételezhető, hogy Hidas—Bonyhád térségében egy ÉK—DNy-i irányban elnyúló pannon süllyedékről van szó, amely lényegében a Mecsek északi nagyszerkezeti vonalán alakult ki. A pannonban több helyen megismert szerkezeti mozgások alapján valószínűsíthető, hogy ennek a medencének fő fejlődési fázisa a felsőpannon volt. Hasonló felső-pannon süllyedés mutatható ki a mai Kapos-völgyben is (ÁDÁML. 1969.). ÁDÁM LÁSZLÓ közölt geológiai adataiból azonban az is megállapítható, hogy a Mecsek északi előterében, a mai Baranya-csatorna É—D-i folyásszakaszán, Sásd keleti térségében szintén tekintélyes felső-pannon süllyedek van. Ezt Alsómocsolád, Csikóstöttös és Mágocs 200 m körüli felső-pannon rétegei mutatják, szemben Szálainak alig 60—70 m vastagságával. Ugyanezek az adatok egyben azt is igazolják, hogy kis területen belül jelentős felsőpannon rétegvastagság-különbségek vannak. Ez azonban valószínűleg már pleisztocén kéregmozgásokra vezethető vissza. Úgy tűnik tehát, hogy a Mecsek nyugati és keleti részét elválasztó ősi süllyedékben a hegység északi és déli előterében az egész pannonon keresztül medence-terület volt. TOMOR JÁNOS (in SZUROVI G. 1957). szelvénye igazolja, a Kapos-völgy tágabb térségében az ígali maximumtól ÉNy-ra szintén kimutatható egy kisjelentőségű árok, amely ÉK—DNy-i csapású. A felső-pannonban kialakult szerkezeti egységek vázolása kapcsán megállapítható, hogy nemcsak egyszerűen a miocén egységek újraéledéséről van szó, hanem újabbak keletkezéséről is. Ezek közé tartozik az utóbb említett egység az Iga/i maximumtól ÉNy-ra, valamint a Mecsek és a Villányi-hegység közötti nyugat felé nyitott sülylyedék. A vázolt fejlődésmenetből az is megállapítható, hogy az alsópannonban gyengén meginduló szerkezeti mozgásoknak a felsőpannon eleje a virágkora, a legintenzívebb időszaka. A Mecsek-hegység lepusztulásszintjei kialakulásmenetében ez az időszak új fejezetet jelent. (39. ábra). A vázolt szerkezeti egységekkel ellentélben a Mecsek a felsőpannonban emelkedett és így a síkkáttevés folyamata befejeződött, megindult a kialakult hegylábfelszín kiemelkedése. (6., 7., kép) Ez a kiemelkedés bizonyítottan szerkezeti vonalak mentén történt. Legszebb bizonyíték erre a hegység déli peremén fekvő ún. Danitz-pusztai feltárás, ahol az alsó- és felsőpannon rétegek közötti diszkordancia kimutatható. Ezzel egyidőben természetesen megindult a feldaraboló-