Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

II. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL FELSZÍNFEJLŐDÉSE (Lovász György)

A helvét elején a Mecsek és tágabb térségében szárazföldi üledékfelhalmozódás kezdődött. A korábban említett durva konglomerátumos területek azonban jelzik, hogy a reliefenergia még nagy és az alsó-helvétben általános a hegységekből történő durva anyagkihordás. Az alsóhelvét bevezető szakaszát Délkelet-Dunántúl Somogy megyei területein üledékhiány jelzi, mert a területről ekkor még nagyfokú anyagkihordás történt. Az alsó-helvét domborzati viszonyai Délkelet-Dunántúlon tehát valószínűleg felsőszakaszjellegű, szűkvölgyű folyókkal szabdalt közepes magasságú felszínként jellemezhetők. A Mecsektől délre már az ecoén—oligocénban létezett egy hegység, illetve hátság. Ez még a jelzett időszakban megtalálható, mert kőzettani bizonyítékok igazolják a konglomerátum déli származását (HÁMOR G. 1970. JÁMBOR A. —SZABÓ J. 1961). A hegység északi és déli szerkezeti határán ekkor süllyedő térszín volt, amelybe az alsó helvét rétegek felhalmozódtak. Szászvár 7. sz. fúrás több mint 700 m vastag alsó-helvét konglomerátuma mutatja, hogy ott tekintélyes medence képződés és szárazföldi hordalék-kitöltés volt. Ez a süllyedés minden bizonnyal észak felé is kiterjedt, bár Györe és Alsómocsolád térségében ma már nem találhatók sem alsó-helvét, sem általában helvét rétegek. Ezek itteni hiányából a medence későbbi felszínfejlődési folyamataira következtethetünk. E medence délről történő feltöltődése egyben azt is jelenti, hogy a Mecsektől északra fekvő paleozoos hát igen alacsony volt, ahonnan már kevés anyag származott. Konkrét 31. ábra: Az Ellendi-medence geológiai szelvénye. Jelmagyarázat: 1 : gránit, 2: helvét, 3: torton, 4: szarmata, 5: pliocén, 6: pleisztocén.