Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)
II. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL FELSZÍNFEJLŐDÉSE (Lovász György)
nűsíthető, hogy a lepusztulás-terület a közvetlen közelben volt. Ez egyben azt is jelenti, hogy túlzottan hosszú, több 100 km-es folyóhálózattal ebben az időszakban nem kell számolnunk. A homokkő, márga és mészkő már a tenger szintje alá süllyedt felszín képződményei. Az alsó-kréta további szakaszaiban (barrémi, apti, albai emelet) réteghiány jelzi a hirtelen kiemelkedést és az újabb lepusztulási periódust. Ebben a fejlődési szakaszban tehát a Mecsek-hegység szárazfölddé vált, ahol az általános lepusztulás volt a jellemző. A réteghiány arra enged következtetni, hogy a reliefenergia elég nagy volt, mert még az eddig többször megismert szárazföldi üledékképződés sem történt. Ezt azonban csak valószínűsíthetjük, mert tulajdonképpen ezzel a kiemelkedéssel kezdődik a hegység fejlődésének egyik leghosszabb szárazföldi periódusa és elképzelhető, hogy az alsó-kréta szárazföldi üledékek egy későbbi időszakban pusztultak csak le. Mindenesetre ha a hirtelen kiemelkedés trendjét meghosszabbítjuk az alsókrétában, akkor feltételezhetjük a nagyobb reliefenergiát. A Villányi-hegységben — ahol szintén jól tanulmányozott az alsókréta (FÜLÖP J. 1966) — egészen más jellegű fejlődésmenet rajzolódik ki. A keskeny geológiai horszt nyugati részében (Babarcszőllős) már korábban kimutatták a mecsekivel azonos korú diabáz vulkánosság rétegtani nyomait (STRAUSZ L. 1952). Ma már csak csonkjait találjuk. A telér ÉNy—DK-i csapású. A legújabb mélyfúrások a hegység közvetlen északi előterében (Turony 1. sz. fúrás) is megtalálták ugyanezt a vulkáni terméket szintén telér formájában. A barrémi emeletig a hegységben réteghiány jelzi a szárazföldi lepusztulási időszakkot (12. ábra). Ebben a fejlődési periódusban az akkor felszínen levő maim (kimmeridgei) mészkő pusztult, illetve karsztosodott (FÜLÖP J. 1966). A karsztosodás ténye feltételezi, hogy a felszín nem volt közvetlenül a tengerszint felett, mert elég jelentős térbeli hidrográfia tudott kialakulni. Ugyanakkor a viszonylagos közelben, de a karsztfelszínnél magasabb helyzetben olyan felszíneknek kellett lenni, amelyeken jelentős vastagságú laterit képződés folyt, amely egy későbbi periódusban az alsó-kréta kezdetén kialakult dolinákba mosódott össze. Az alsókréta közepén délről érte a hegységet egy erős transzgresszió, amely minden rétegtani átmenet nélkül mészkőképződést produkált. Az alsó- kréta mészkövek (barrémi, apti emelet csak a hegység déli részein találhatók meg, de ez nem jelenti azt, hogy ebben az időszakban nem öntötte el az egész területet a heves transzgresszió. A barrémi emelet mészköve csak Beremenden, az apti pedig a beremendi és a harsányi pikkelyben mutatható ki (FÜLÖP J. 1966). Valószínű azonban, hogy a barrémi emelet transzgressziója is elöntötte az egész hegységet (23. ábra), hiszen geológiai abszurdum feltételezni a mészkő képződés-befűződését és a szárazföldi partját egy szerkezeti vonal (pikkelyhatár) mentén. Nyilvánvalóan a barrémi mészkőképződés közben a IV-V. pikkelyhatár mentén függőleges mozgások történtek. A mai I., IL, III. és IV. pikkely területe megemelkedett és a frissen képződött mészkő a felszínről lepusztult. Ennek következtében a barrémi mészkő csak az V. pikkely területén maradt meg (24. ábra). Az ezt követően visszasüllyedt a hegység és az apti transzgresszió ismét elöntötte (25. ábra). A második transzgresszió után újból kiemelkedett a hegység, a IV., V. pikkely közötti szerkezeti vonalon. A többi pikkelynél ismét lepusztult az apti mészkő (26. ábra).
