Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

II. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL FELSZÍNFEJLŐDÉSE (Lovász György)

a Keleti-Mecsek jura képződményei alatt és Bonyhád térségében. Kisebb foltokban valószínűsíthetjük jelenlétét a Zselic keleti részében és a Baranya-csatorna keleti vízvidékén. A távolabbi északi területeken (a Kaposvolgy térségében) már nagy területeken hiányzik a középtriászról. Ez azonban — az ott ismert rétegsorrend tükrében nem jelenti azt, hogy szárazulattal kellene számolnunk ebben az időben. A térségben ugyanis ettől kezdődik egy hatalmas réteghiány. Az északi előtérben tovább kelet felé nemcsak az északi pikkelyben, de annak északi előterében, Bonyhád környékén is megtalálható. A Geresdi-tönk déli előterében azonban regionálisan hiányzik. (15. ábra)Felette a jura megtalálható. Nincs meg a Villányi-hegység tágabb területén sem ( 12ábra). Hiányzik még a Mecsek—Villányi-hegység közötti területen is (Monyoród). ahol a középtriász mészkőre felső-triász rétegek települnek. A Villányi-hegység közvetlen északi előterében pedig a közép-triász rétegek találhatók a középtriász felett. Szintén hiányzik a felsőtriász a Rinya-lapályban, Külső-Somogyban és a Mecsek közvetlen északi szomszédságában. (MAROSI S. 1970, SZILÁRD J. 1967). Mindebből a korábbinál lényegesen részletesebb ősföldrajzi kép és a folyamatok vázolhatok a felső-triászt illetően. A rétegek regionális elterjedése továbbra is a felsőtriászba átnyúló kettős jellegű délkelet-dunántúli területet mutat. A mai Mecsek-hegység és északi előtere ebben az időben is akkumulációs terület volt. Amit korábban a felső-triász üledékföldtani eredményei ősföldrajzi kiértékelésénél elmondottunk, az csak erre a területre vonatkozik. Itt volt tehát a lapos, partközeli, folyóvízi és tavi, illetve lagunás természeti környezet. A terület partközeli jellegét az abráziós tevékenység is igazolja. A konglomerátum anizusi mészkő tartalma bizonyítja, hogy a Nyugati-Mecsekben karsztos felszínnek kellett lennie, aminek partja intenzíven abradálódott. Ez a felszín azonban még igen közel volt a tengerszinthez és így jelentősebb karsztosodásra nem gondolhatunk. Nagyon valószínű azonban, hogy már ekkor megkezdődött a Nyugati-Mecsek permi rétegeiből épült térségének lassú emelkedése és ezzel egyeidejűleg az alsó- és középtriász pusztulása. A korábbi fejlődési szakaszban kialakult izosztatikus zóna mentén úgy látszik ismételt mozgások voltak, mert Délkelet-Dunántúl déli részén regionálisan hiányzik a felső triász. Ez ebben az időben lehordási terület volt. Több helyen, főleg a Geresditönk déli előterében a rétegtani helyzet megbízhatóan igazolja, hogy ott csak a felsőtriászban volt szárazulat. A jurában már újabb süllyedés mutatható ki, ami üledékképződés jelez. Ugyanezt a megállapítást nem valószínűsíthetjük a Villányi-hegység tágabb térségére, mert ott még a jura kezdetén is réteghiány jelzi a szárazföldi fejlődési szakaszt. Kétségtelen rétegtani bizonyítékok igazolják, hogy az említett nagykiterjedésű Délkelet-dunántúli lehordási területen szerkezeti mozgások voltak. Kisebb-nagyobb tektonikus árkok keletkeztek már ekkor, amelyekben az idősebb korok képződményei megmenekültek a denudációtól. A Villányi-hegység úgynevezett IV. pikkelyében így maradt meg a vékony középtriász ladini emeletbeli márgás dolomit (17. ábra). A mai pikkely-határok mentén a felső-triászban tehát még csak egyszerű függőleges mozgások voltak. A rétegtani adatok azt igazolják, hogy ekkor még nem is létezett a mai összes pikkelyhatár. A hegység többi területe akkor még szerkezetileg egységes