Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

II. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL FELSZÍNFEJLŐDÉSE (Lovász György)

Ezt követően újabb gyenge transzgressziót igazol az üledékföldtani kutatás, mert erre a rétegre dolomitmárgát tartalmazó breccsa és dolomitmárga települ. Ez a települési rend a két képződmény szingenetikus jellegét igazolja (NAGY E. 1968), ami azt jelenti, hogy a dolomitmárga képződése közben már a tengerparton pusztult is a gyenge transzgresszió hatására bekövetkező abrázió következtében. A kampili rétegek felső részét lemezes mészkövek képviselik, jelezvén, hogy a transzgresszió mértéke növekedett és az elöntés állandósult. A fenék oszcillációját, illetve az üledékképződés szakaszosságát a lemezes jelleg igazolja. Nem elhanyagolható bizonyíték a gyenge függőleges fenékingadozás mellett az, hogy ez a lemezes mészkőréteg csoport tulajdonképpen kétfajta kőzetből, a szürke mészkőből és szürke márgából épül. A transzgressziót a rétegeket bevezető ingressziós breccsa jelzi. Kőzetanyaga azonos a felette települő réteggel. A geológiai mélyfúrások által szolgáltatott adatok birtokában ma már tudjuk, hogy a Mecsek északi és a Mecsek—Villányi-hegység közötti területen, tehát Délkelet-Dunántúl legnagyobb részén — az alsó-triász regionális képződmény lényegében azonos kifejlődésű a Mecsekben részletesen feltárttal. A Mecsek északi peremén, Mánfa, Egyházaskozár, és Bonyhád térségében biztosan ismert. Sásd környékén és a Mecsek—Geresdi-hát közötti zónában csak valószínűsíthető, mert a jelenlegi fúrások a középtriászban álltak meg. Hiányzik viszont Györe térségében egy valószínűleg Ny—K-i csapású sávban (11. ábra). Nem található Szászvár- Hidas térségében sem az északi pikkely területén. Ebből arra következtetünk, hogy a Mecsek északi előterében szárazföld volt. A két hegység között a több helyen megfúrt középtriász alatt is valószínűsíthető jelenlétük. Biztos kifejlődésüket csak a Villányi-hegység északi előterében ismerjük, ahol KASSAI MIKLÓS (1971) geológiai szelvénye (9. ábra) tárja fel a mecsekihez hasonló jellegű kifejlődést. A Villányi-hegység öt pikkelyében azonban sem a kezdeti, sem az újabb geológiai kutatások nem találnak alsótriászt (RAKUSZ GY. 1937, TELEGDI ROTH K. 1937., RAKUSZ GY. - STRAUSZ L. 1953., SZÉNÁSI GY. 1964). A középső-triász viszont már kimutatható. Ebből a Villányi-hegység alsó-triászkori szárazföld jellegére következtethetünk. A közvetlen északi előtérben levő és a mecsekihez hasonló alsótriász üledékképződés igazolja, hogy az időszak túlnyomó részén a hegységben is hasonlók voltak az ősföldrajzi viszonyok. Az alsó- és középső-triász határán azonban feltételezhető egy rövid szárazföldi szakasz, amelynek során a valószínűen teljes sorú kampili rétegek lepusztultak. Ezt követően a hegység ismét lesüllyedt, mert a középső-triász már megtalálható. Ennek a délkelet-dunántúli felszínfejlődési viszonylatban figyelemre méltó folyamatnak pontosabb regisztrálása még nem lehetséges, mert a Villányi-hegység részletes és modern triászmonográfiája még nem készült el, így a kérdés megoldását elősegítő rétegtani összehasonlítást még nem lehet elvégezni és nem lehet a megfelelő ősföldrajzi következtetéseket sem levonni. Végül a teljesség kedvéért megemlítjük, hogy Belső-Somogy egész területe alatt hiányzik a triász (MAROSI S. 1970). Valószínűleg nem is képződött, mert a lehordási felszínjelleg a perm óta tovább tartott. Összegezve az alsó-triász délkelet-dunántúli domborzatfejlődést, megállapítható, hogy a permből történő fokozatos rétegtani átmenet igazolja a kezdeti általános és lassú süllyedési tendenciát. A fáciesek és a rétegsorrend azonban a mecseki és