Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

II. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL FELSZÍNFEJLŐDÉSE (Lovász György)

Legkevesebb adatunk a Mecsektől északra levő gránitfelszín — azaz a mágocs— kaposfői hát — permkori pusztulásáról van. Itt az alsó- és középső-perm hiányzik (BALOGH K. 1966), ami a terület alsó és középső permbeli denudálódott jellegét igazolja. Ebben a térségben csak a süllyedésnek indult felsőpermben van akkumuláció. Az említett É—D-i vízfolyás-rendszer nyilvánvalóan innen — illetve még északabbról - induites a hordalék zömét a szintén már említett Nyugat-mecseki süllyedékbe halmozta fel. A hát azonban a felső permre megsüllyedt és a korábbi denudációs felszín szárazföldi akkumuláció színterévé változott. A permidőszaki felszínfejlődési folyamatokat összegezve megállapítható, hogybizonyíthatóan megindult Délkelet-Dunántúl térségének szerkezeti-morfológiai egységekre való bomlása. Kimutatható egy közép-, illetve felső-perm üledékgyűjtő medence a mai Nyugati-Mecsek területén és megállapítható három domborzati hát; az egyik a mai Nyugati-Mecsek és Villányi-hegység között, valószínűleg a Rinyalapály nyugati pereméig, a másik a Geresdi-tönk és a harmadik a Kaposfő —mágocsi hát. Ugyanakkor megállapítható e három pozitív domborzati egység egymástól eltérő permkori fejlődése. A Geresdi-tönk és a Kaposfő—mágocsi hát csak a felsőpermben süllyedt meg és a két mai hegység közötti, illetve a Rinya-lapályig terjedő egység viszont végig denudációs felszín lehetett. A függőleges mozgásokkal kapcsolatban megállapítható, hogy a felső-permben általános süllyedés volt Délkelet-Dunántúlon. Mindezek a mozgások a variszkuszi hegységképződési folyamatokkal hozhatók kapcsolatba. Ennek hatására következett be az időszak közepén, a kvarcporfir ömlés is. Ugyanekkor keletkezett a Villány szalatnaki paleozoos mélytörés is. Ebben az időszakban a mai ÉK —DNy-i nagyszerkezeti irányítottság még nem mutatható ki. Helyette inkább az É —D-i, illetve ÉNy —DK-i rendszerek a jellemzők. A KASSAI MIKLÓS (1971) által kimutatott ÉNy-DK-i csapású permben már felszínként szereplő antiklinális, csak a perm után tört el az ÉK—DNy irányú „Mecsekalja vonal" mentén. Az egész perm időszakot végsősoron egy olyan természeti környezet, illetve felszínfejlődési irány jellemez, amely lapos tengerparti térségben játszódik le. A terület túlnyomó része váltakozva a tengerparti sáv szárazföldi, vagy partközeli tengeri részéhez tartozott, ahol minden esetben szárazföldi anyagok halmozódtak fel. MEZOZOIKUM TRIÁSZ Alsó-triász A werfeni rétegek üledékföldtani kiértékelése több szerző (VADÁSZ E. 1935, 1960. BARABÁS A. 1965. HORUSITZKY H. 1961., stb) véleménye szerint egybehangzóan fokozatos süllyedést mutat a permből. Ezért felszínfejlődési szempontból a perm — triász határ nem jelent minőségi változást. A perm második felében, a jakabhegyi vörös homokkő képződésekor megindult süllyedési és ezen keresztül denudáció-csökkenési folyamat lényegében a