Lovász György - Wein György: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1974)

I. Fejezet DÉLKELET-DUNÁNTÚL GEOLÓGIÁJA (Wein György)

mini/era fáciest állapít meg. Ezek lentről felfelé a következők: a) Miliolinás, b) Cibicideses, c) Nodophtalmidiumos, d) Rotalia beccarüs, e) Nonion granosumos, f ) Elphidiumos fáciesek. A szarmata a Mecsek-hegység É-i K-i területén, Hidas környékén és a D-i előtérben mutatható ki. Jellegzetes képződményei a partszegélyi durvamészkő kifejlődésben: sárga, szürkés-sárga, vastagpados molluszkás durvamészkő, miliolinás mészkő, szürkésfehér oolitos mészkő, homokos ikrás mészkő, alárendelten meszes homokkő és mészmárga. A medence-kifejlődés uralkodóan zöldesszürke, gyakran mikrorétegzett kőzetlisztes agyagmárga, molluszkás agyagmárga, diatómás agyagmárga és mészmárga, diatómföld-betelepülések építik fel a rétegsort. Elvétve riolitos tufaszórás nyomait is megtaláljuk az összletben Hidas, Nagypall és Pécsvárad keleti részénél. A szarmata összlet vastagsága a különböző kifejlődési területeken közel azonos, 130—170 m közt változik, a peremeken 20 m-re is elvékonyodhat. BÓNA J. a szarmatarétegekből is számos Coccolithoporidát határozott meg (in HÁMOR G. 1970), ZALÁNYI B. (1964) Ostracoda faunát ír le belőle. PÁLFALVY I. (1964) néhány növénymaradványt határozott meg a képződményből: Cinnamophyilum scheuchzeri (Heer) Kr. et Wld., Carpinus grandis Ung., Engelhardtia macroptera (Brongt.), Ett., Salix sp. A spóra—pollenvizsgálatok (NAGY L-né, 1969) szerint a szarmata középső szakaszában jelentkeznek utoljára jelentősebb menynyiségben a trópusi alakok. A középső és felső szakasz közt éghajlatváltozás állapítható meg. A pannonhoz hasonló mérsékelt égövi lesz a klíma. Mikrofaunáját néhány alakkal jellemezzük (KORECZNÉ LAKY I. és KERNERNÉ SÜMEGI K. in HÁMOR G. 1970): Quinqueloculina seminula L., Qu., akneriana d'Orb., Triloculina consobrina d'Orb., T. inflata d'Orb., Nodophtalmidium sarmaticum Karr., Nonion granosum d'Orb., N. soldanii d'Orb., Elphidium striatopunctatum (E—M.), E. crispum L., E. acuelatum d'Orb., E. macellum (F—M.), E. listen d'Orb., E. imperatrix Brady, Bulimina elegantissima d'Orb., B. elongata d'Orb., Bolivina punctata d'Orb., Rotalia beccarii B., CibicidesLobatulus (W.—J.). Makrofaunájának néhány fontosabb alakja (BÖCKH J., STRAUSZ L., BODA J., BOHNNÉ HAVAS M., FÖLDI M., in HÁMOR G. 1970): Modiolus volhynica Eichw., Musculus sarmaticus Gatuev, Cardium latisulcum Münst., C. vindobonense vindobonense Bartsch, C. plicatum Eichw., Irus (Baphirus) gregarius Bartsch, Ervi/ia dissita podolica Eichw., Rissoa (Mohrensternia) inflata inflata Andrz., Birenella picta picta Defr., P. disjuncta disjuncta Sow. A szarmata rétegsor a kiédesedő, lefűződő paratethys utolsó maradványaként Délkelet-Dunántúl területén is mind a felszíni feltárásokban, mind a mélyfúrásokban, a helvét—torton rétegekhez képest kisebb elterjedésben, de az egész Mecsek területén, a Mecseket É-ról és D-ről övező neogén süllyedékekben és a Kaposfő-Mágocsi kristályos hát területén is fellelhető. Kőzettani kifejlődése, faunája, valamint elterjedési formája regressziós jellegű. Délkelet-Dunántúl Ny-i és D-i részén, a Villányi-hegység körzetében sem felszínen, sem fúrásokban nem ismerjük rétegeiket, itt a regresszió teljes kiemelkedést eredményezett. Ott, ahol a szarmata végi regreszszió nem vezetett teljes kiemelkedésre, így a Mecsek környéki medencékben is, az üledék képződés az alsó-pannon felé nem szakadt meg, a két képződmény közti határt a lefűződött pannon beltengerben hirtelen megváltozott faunakép rögzíti legszembetűnőbben. A félig sós, de még tengeri jellegű szarmata faunát csaknem édes-