Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)

DOKUMENTUMOK - I. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom fejlődése az 1929—1933. évi gazdasági világválság idején

1930. október 26 A mohácsi rendőrkapitány jelentése a főispánhoz az országos építőmunkás szövetség helyi szakcsoportja megalakulásáról Tisztelettel jelentem, hogy a mohácsi építőmunkások folyó hó 26-án de. 10 órakor a Pétre György féle vendéglőben közgyűlést tartottak, amelyen megalakították az Építőmunkások Országos Szövetségének mohácsi helyi csoportját. A gyűlés bejelentésére szolgáló beadvány az alábbi tárgysorozatot tartalmazta : 1. Az építőmunkások helyzete. 2. Az Építőmunkások Országos Szövetségének célja és alapszabályai. 3. Kérdések. 4. Indítványok. Előadók: Knittelhoffer Ferenc (Budapest) és Dick György (Pécs.) A gyűlés bejelentését tudomásul vettem és azon a hatósági biztosi teendőket magam láttam el. Az alakuló közgyűlés lefolyásáról részletes jelentésemet az alábbiakban teszem meg: Balázs Mátyás építőmunkás az alább jelzett időben és helyen megnyitván a gyűlést, üdvözölte a megjelent szaktársait, — kik számszerint 23-an voltak, — majd felkérte Bakó János munkást az elnöki tisztség viselésére, nevezett azonban a megbízatás elől kitért, mire az alakuló gyűlésen való elnökléssel Gabányi Antal lett megbízva. Felkérés folytán Gabányi Antal el is foglalta az elnöki széket, majd átadta a szót a központ kiküldöttjének Knittelhoffer Ferencnek. Knittelhoffer Ferenc szólásra emelkedvén cirka egy órás beszéd keretében a szervezkedés múltját, célját és szükségességét hangoztatta s az egybegyűlteket szolidaritásra ösztönözte. Előadását azzal kezdette meg, hogy megcáfolni igyekezett az építőmunkásokkal kapcsolatban ama régi közmondások igazságát: „Ki korán kel, aranyat lel." állítása szerint az építőmunkások akár van munkaalkalmuk, akár nincs, mégis korán kelnek, de aranyat nem lelnek. Németországban úgymond más a helyzet, mert a németországi építőmunkások már régen szervezetbe tömörültek. Példát vehetnének tőlük a magyarországi hason szakmabeli munkások, de különösen a mohácsiak, akik még most sem bírnak szakszervezeti helyi csoporttal. Szerinte az alacsony munkabérek s a hosszú munkaidő a szervezetlenség folyománya. Sokan úgy gondolkoznak, hogy ma minél többet dolgoznak, annál többet keresnek. A matematikai szorzás azonban itt helyt nem álló, mert a napi 10—12 órás munkaidő csakhamar munkanélküliségre vezet s a munkanélküliség idején nagy lévén a munkaerőkímélet, de csekély a kereslet, a munkabérek természetszerűleg csökkenni fognak.