Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)

DOKUMENTUMOK - III. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom a II. világháború idején, 1939—1944.

Az Üj Dunántúl cikke az ideiglenes nemzetgyűlésbe történő küldöttválasztói gyűlésről Ezután

1 Vas Zoltán kiküldött emelkedett szólásra. Szavaiból komor kép rajzolódott a hallgatóság elé, mert elmondotta, hogy végigjárta azokat a területeket, amelyen az oroszországi német hadjárat dúlásainak útjai vezettek. Elpusztult városok, felperzselt és csak romjaiból felismerhető hajdani lakóhelyek ezrei jelzik azt, hogy merre jártak korunk vandál

j ai. Húsz millió polgári halott a Szovjet Unió áldozata ebben a háborúban. Megdöbbentő képet adott arról a pusztulásról is, melyet a 2. magyar hadsereg szenvedett el Oroszországban. Háromszázezer főre tette a teljes veszteségünket, amelyből mintegy 60 000 került fogságba, de ezek nagyrésze megfelelő téliruha hiányában már lefagyott végtagokkal, menthetetlen állapotban volt. A népgyűlés néma csendben és megdöbbenéssel hallgatta a komor beszámolót és csak akkor zúgott fel az elkeseredés vihara, amikor Vas Zoltán elvtárs felvetette a kérdést, hogy kik felelősek a magyar anyák és aszszonyok könnyeiért. Komoly és megrázó szavak nem ígértek örömet és boldogságot a magyar népnek, hanem keserves és nehéz napokat, amelyeket erős akarattal és szilárd hittel kell átküzdenünk, hogy eljuthassunk a boldogabb magyar jövendőhöz. Felelőtlen demagógnak nevezte azokat, akik jóléttel és boldogsággal biztatnák a magyarságot most, amikor történetének egyik legnehezebb fordulójában van. És mégis, Vas Zoltán elvtárs szavaiból valami makacs és törhetetlen hit áradt a hallgatóság felé, hit abban, hogy képesek leszünk megoldani feladatainkat és ki fogjuk harcolni helyünket Európa demokratikus szabad népeinek családjában. A népgyűlés közönsége Vas Zoltán elvtárs nagyhatású és sok részletében megrázó erejű megnyilatkozását komoly figyelemmel és mély átérzéssel fogadta. Szavait szűnni nem akaró taps zárta le. Dr. Boros István, a Kommunista Párt pécsi szervezetének vezetője beszédét rövidre fogta és tömör mondatokban jelentette ki, hogy a Kommunista Párt teljes odaadással vesz részt a nagy összefogásban és mindent el fog követni, hogy a kitűzött célt, — a haza megmentését elérhessük. Befejezésül annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a demokratikus Magyarország bizton számíthat az erős és hatalmas Szovjet Unió támogatására. Beszédének befejező részénél ismételten éljenzéssel ünnepelték a Szovjet Uniót és a felszabadító vörös hadsereget. Pozsgai Gyula elvtárs a szociáldemokrata párt nevében mondott beszédében vázolt a párt és a szövetségbe tömö1 A terjedelmes beszámolóból a két kommunista párti felszólalót mutatjuk be. Ezt megelőzően Perr Viktor és gr. Teleki Géza tartott beszámolót.