Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)

DOKUMENTUMOK - III. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom a II. világháború idején, 1939—1944.

Szekeres elvtárs az általános helyzetről adott kimerítő tájékoztatót, majd Somogyvári elvtárs Népszava gárda budapesti ünnepélyéről számolt be, és az itt levő Jelinek elvtárs pedig bányász vonatkozású felszólalásával tette emlékezetessé a fenti összvezetőségi ülésünket. örömmel közlöm még, hogy a rendőrhatóság a téli tudományos előadásainkat engedélyezte, illetve az első előadást a mai napon meg is tartjuk. Pécs, 1944. január 13. Elvtársi üdvözlettel: Tolnai József titkár (Tisztázat.) PI Arch. 658. f. 6/277. 244. 1944. január 18 A pécsi építőmunkás szakszervezet vezetőségének tiltakozó levele a központi vezetőséghez, a tagdíjak és segélyek felemelése ellen A körlevelet megkaptuk és egybehívtuk a vezetőségi tagokat s a levél tartalmát megvitattuk és a hosszú vita után a következő álláspontra helyezkedtünk. A pécsi vezetőség elismeri azt, hogy a mai gazdasági helyzet mellett a pénzforrásunkat ki kell bővíteni, de ilyen nagymértékben, mint a központ akarja, egyszerre megoldani lehetetlen. Ezért a következő álláspontra helyezkedtünk, hogy a száz százalékos emelés a tagokra rossz kihatással lenne. A nálunk uralkodó órabérek 1,65 P-től 1,85 P között mozognak. Mivel Pécsett a szervezeti élet hosszú ideig pangott, most kezd újra erősödést mutatni. A pécsi vezetőség figyelembe vette az itteni építőmunkások gondolatmenetét. Mivel ez a réteg hosszú időn keresztül távol állt tőlünk és távolléte alatt oly demagógiákat vett magára, hogy az általunk tervbe vett célkitűzést, amelyet a mi szervezetünk a munkásság szabadságáért és gazdasági feljavulásáért indított meg, ezekkel az emberekkel máról holnapra megértetni nem lehet egy ilyen száz százalékos emelést. Ez nem erősödést, hanem tagcsökkenést vonna maga után. Továbbá nem tudjuk megérteni, mi késztette a központot erre a radikális lépésre, hogy most egyszerre akarja a rokkantságot és temetkezési segélyt rendezni, ami éveken keresztül nem volt sürgős. Mivel mi szocialisták hisszük, hogy a háború után rendezve lesznek a munkásság érdekei, de addig is hajlandók vagyunk a rokkantsági segély támogatásában részt venni, a halálozási segély gondolatát ebben a formában elvetjük. Az az összeg, amely a halálozási segély címén befolyt, ez legyen a központ forgó tőkéjéhez csatolva. Továbbá a halálozási segélyt oly formában oldják meg,