Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)

DOKUMENTUMOK - III. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom a II. világháború idején, 1939—1944.

mindkét részről közvetlenül tapasztalhatták, hogy a munkabérek emelését a miniszter úr nem tartja kivihetőnek. A vas és fémmunkások ugyancsak békés szándékú mozgalma a kisipar teljes eredménnyel járt, amennyiben a kisipari műhelyekben a munkások bérét 30%-kal felemelték. A fémipari szakmában a legalacsonyabb munkabéreket csak a húsz munkásnál több létszámmal dolgozó üzemekben állapították meg. Ilyen üzem kettő van Pécsett. Ezek az üzemek éppen a munkabérek rögzítettsége miatt nem tudnak munkabéremelést adni. Jellemző, hogy ennek ellenére is mindkét üzem igazgatósága úgy határozott, hogy a munkások helyzetén másformában segít, mert megértéssel tapasztalják, hogy a jelenlegi munkabérek nem elégségesek a megélhetésre. Éppen a munkaadók jóindulatú belátása teszi lehetővé e termelés zavartalanságát és így nyugtalanító körülményt semmiféle vonatkozásban nem észleltünk. A pécsi pártszervezet bekapcsolódott a szoc. dem. párt szakszervezeti tanácsának a fiatalmunkások védelme és a tanonckérdés intézményes rendezése tárgyában munkában levő és átfogónak ígérkező programjának a kidolgozásába. Ez a program önálló ügyosztály felállítását tartja szükségesnek az iparügyi minisztériumban az ifjúmunkásokra vonatkozó szociálpolitikai intézkedések célszerű végrehajtására. A programmunka elgondolása egyébként belekapcsolódik a m. kir. kormány szociálpolitikai tervezetébe. A párt- és a szakszervezetek vezetői kisebb létszámú összejöveteleken beszélik meg a fontosabb ügyeiket. A végrehajtó bizottság és a bányászok vezetőemberei többízben tanácskoztak a bányászok szervezkedésének a fellendítésén.

1 Megállapították, hogy a szervezkedés esélyei kilátástalanok, minthogy a hatóságok és a bányavállalat tisztviselői szigorú ellenőrzés alatt tartják őket. Március hó 4-én Pécsett járt Jelinek Ferenc, a bányászok központi titkára, hogy az elakadt szervezkedést megindítsa. Eljárása eredménytelen maradt. A szoc. dem. pártállású sütőipari munkások március hó 7-én tartották meg Budapesten országos kongresszusukat. A pécsi szervezetet Bobánovics Jenő képviselte, aki beszámolt a kongresszus határozatairól. Előadása szerint a kongresszust megelőző bizalmas értekezlet lefolyása érdekesebb volt, mint maga a kongresszus. Általános volt a panasz, hogy a sütőmesterek nem tartják be az éjszakai munkát betiltó rendelkezést. Március hó 10-én a párt országos választmánya tanácskozott a világhelyzetről, a magyar problémákról és a párt feladatairól. A tanácskozás anyagáról a helyi szervezetben is beszámoltak. Ezzel kapcsolatban helyeselték egyfelől a magyar kormánynak az infláció elleni küzdelmét, másfelől azonban megállapították, hogy a dolgozó milliók szempontjából elsőrendű fontosságú 1 A bányamunkásság helyzetéről és szervezkedéséről április 6-án kelt pécsbányatelepi rendőrségi jelentés utal a mecsekszabolcsi, vasasi és komlói telepeken folyó munkára. Erről megállapítja, hogy „a legradikálisabbak közül 6 fő kéthetente járja a bányavidéket ... A tömeges beszervezés még nem történt meg, de 250—300 főt sikerült újra a helyi csoportokba bevinni.'' Uo. A bányászok hangulatát jellemezve Bánó Kálmán rendőrtanácsos a következőket írta, „a bányamunkásságot tömegesen beszervezni még nem sikerült, de lélekben 30%-a a szélsőséges baloldali eszmék táborába tartozik". (Bm. L. Pécs v. főisp. biz. ir. 45/1943.)