Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)

DOKUMENTUMOK - III. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom a II. világháború idején, 1939—1944.

meny nem kívánatos pénzhígítást eredményezne. Ezzel kapcsolatban szó volt a Munkás Otthonban a legterjedelmesebb szakmában, az építőiparban foglalkoztatott munkások anyagi helyzetéről is. A párt titkára visszapillantást vetett az építőmunkások 1942. évi gazdasági helyzetére. Megállapította, hogy a kereseti viszonyok nem állottak és ma sem állnak arányban a közszükségleti cikkek beszerzésének az árával. Ennek az alapján megállapítja, hogy a munkások gazdasági helyzete semmivel sem javult 1941. évi esztendővel szemben. Megállapítása szerint nem az órabérek számbeli nagysága teszi jobbá az építőmunkások megélhetési viszonyát, hanem a közszükségleti cikkek beszerzési ára a döntő. Az építőiparban egyébként is a gépüzem bevezetése szintén teret hódított a munkásoktól. Ennek tulajdonítható, hogy 6 emeletes bérházak építését 30—40 munkással 3—4 hónap alatt el lehet végezni, míg ezelőtt 15 évvel a 3 emeletes bérházat IV2 évig építették kb. 150 főnyi munkással. A gyorsabb termelés következményét a munkásság nagy része súlyosan viseli, mert gyakran idő előtt munkanélkülivé válik. A munka nélkül maradt munkások megélhetéséről jóformán senki sem gondoskodik és így mélypontra zuhannak alá. Ennek az ellensúlyozására sürgetik a munkaidő kérdésének a törvényes szabályozását. A bányászok köréből nyert bizalmas értesülés szerint nincsenek megelégedve a nyugbér legújabb rendezésével. A bányamunkások sérelme ugyanis az volt, hogy a járulék és a nyugbérfizetés minősítés szerinti osztályozás alapján történjék. Ehelyett a rendezés mégis a rokkantsági és öregségi biztosítás rendszere alapján történt. A bányászok egyébként szorgalmasan olvasgatják dr. Györki Imre ügyvéd, volt szoc. dem. pártállású országgyűlési képviselőnek a bányanyugbér biztosítása tárgyában megírt lexikonszerű füzetét. A bányászok szervezkedése meglehetősen vontatott. A szervezkedés lendületbehozatala céljából január 23-án Pécsett járt Jelinek Ferenc, a bánya- és kohómunkások országos szövetségének a titkára és meglátogatta a bányatelepeket. Megállapította a szemle útján, hogy a bányászok szervezkedését súlyos csapás érte. Komlón a bányászok visszaadták a főszolgabírónak a szervezet alapszabályait és ezzel az ottani helyi csoport megszűntnek tekinthető. A hosszúhetényi helyi csoportnál nem találtak megfelelő embert a bányász tagdíjak behajtására. Ugyanez a helyzet a Pécs környéki bányáknál is. A szövetség azon fáradozik, hogy a szervezetet újból talpraállítsák és megerősítsék. A párt január hó 8-án, majd január 10-én végrehajtó bizottsági ülést tartott a Munkás Otthonban. Ezek az ülések egészen kis arányúak voltak és azokon csak néhányan jelentek meg. A párttitkár ezeken a bizalmas üléseken szokott politikai vonatkozásban megnyilatkozni. Hangsúlyozta mindkét végrehajtó bizottsági ülésen, hogy a párt nagy lépésekkel halad azokban az előkészületekben, amelyeknek a célja, hogy a háború vége ne érje készületlenül a párt tagjait. Közölte, hogy a központi pártvezetőség máris új párttitkári állásokat szervez, a vidéki párttitkárságokat megerősíti és ami a legfontosabb, hogy ott, ahol válságos idők miatt a párttitkár-