Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)

DOKUMENTUMOK - I. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom fejlődése az 1929—1933. évi gazdasági világválság idején

Megkérdeztük a polgármester urat, hogy mi az oka a bérek redukálásának, azt válaszolta, hogy ez csak átmeneti dolog s nem minden üzemnél van, csak egyik-másik üzemnél. A Bizottsági tárgyalásokon a többi tisztelt tag urak mind jónak találták fejtegetéseinket, de csak a folyosókon, amikor azonban a szobákba jutottak, helyeselték a polgármester intézkedését. Mit szólna hozzá a polgármester úr és a többi főtisztviselő urak, hogy mindazon hivatali alkalmazottak és főtisztek, főmérnök, de a tisztelt polgármester úr fizetését is 50%-kal redukálni fogjuk, mert selejtezett munkát végeznek, mert nem végezik a munkájukat megfelelő eredményekkel, mert nem tudják még csak enyhíteni sem a nagy munkanélküliséget. Ez csak válasz polgármester úr azon kijelentésére, hogy csak azon munkások kapnak 28—30 fillér órabért, kik selejtezett munkát végeznek a városi kőbányában.

3 Ez csak válasz a polgármester úrnak, hogy meri lebecsülni a munkát, azokat a szerencsétlen embereket, kiket a sors szeszélye, Isten kegyelme nem a polgármesteri székbe ültetett, hanem a városi kőbányába a kőfejtéshez, a kőtörő kalapácsok mellé, hogy nyomorultan bár, de családjukat, gyermekeiket eltarthassák. Nem tudom, miért nevezte Dick elvtársam aranyszájúnak Vass népjóléti minisztert, miért aranyos a szája, mert amikor a kormányt képviseli a tárgyalásokon, mindenre csak azt feleli kurtán: „Szegény az állam, megcsonkították, el van az állam adósodva, én becsülöm a munkaerőt, de nem segíthetünk, nekem a munkaerő aranybánya, de szegény az állam!" (Talán ezért aranyszájú.) De azt a kutya teremtésit! Arra nem szegény az állam, hogy egyetlenegy angol csődörért 350 000 pengőt fizessenek. Arra nincs pénz, hogy iskolákat, kórházakat építsenek, hisz számtalan példa bizonyítja, hogy Budapesten az utcán, a kórházak hideg folyosóin szülik a szegény sorsú nők gyermekeiket. Itt a kormány legújabb szörnyszüleménye; a boletta, azt mondják, hogy a kispolgárságon segítenek ezzel, pedig csak a nagybirtokosokon. Arra van pénz, hogy a nagybirtokosok, mágnások kancái szerelmi vágyaikat kielégítsék, hogy angol csődörrel nemesíttessenek, arra nincs pénz, hogy a jövő magyar nemzedéket, a proletár gyermekeket neveljék, neveljék a nemzetmentő munkára! Itt vannak a hadirokkantak, a hadiözvegyek és hadiárvák! A hadisegély nálunk havi 10 pengő, mert szegény az állam, Németországban havi 113 pengő (ne tessék elfeledni a 10 pengőt!), Ausztriában, ebben a legyőzött államban, havi 116 pengő, végül Kanadában 500 és Amerikában 700 pengő. Amikor hazulról eljöttem, magamhoz vettem egy könyvet, a feleségem azt kérdezte, hogy miért viszem magammal azt a nehéz könyvet? Azt feleltem, hogy ebben számok vannak, ezt ismertetni fogom a bányászokkal. Miért nem írod ki azokat a számokat? — kérdi ő, — mert a bányászok közt akadnak mindig sötétben bujkálok, kik azt mondják, hogy „Esztergályos megint hazudott". E könyv a „Magyar munkaadók statisztikája". Benne van minden vállalat tiszta nyeresége, a munkások évi keresete, vagyis, évi bére. Minden vállalat benne van, csak a D. G. T. nem! 3 A pécsi kőbányai munkások helyzetére vonatkozóan lásd a kötet 15. sz dokumentumát.