Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)

DOKUMENTUMOK - III. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom a II. világháború idején, 1939—1944.

ki a harctérre. Kérdeztem a vöröskeresztes nőtől — mondotta Kéthly Anna — hogy miért nem gyászolja hősi halált halt fiait? Erre a vöröskeresztes nő sírva fakadt és azt mondotta, hogy nem szabad. Németországban tilos a gyász. Éspedig azért, hogy az idegen országok népei ne lássák a németek szomorúságát. Utána a nők szervezkedésének fontosságát hangoztatta és mondta, hogy a szervezés terén a nőkre kettős feladat vár. Az első feladat a nők minél szélesebb rétegének a megszervezése, a második feladat pedig az, hogy ha férjeink és fiaink elfáradnak a szociális munkában és szervezésben, nekünk asszonyoknak kell új életet és erőt önteni beléjük, a további munkához. Befejezésül azt mondta Kéthly Anna, hogy „rohanó léptekkel haladunk az új szociális világ felé". Ugyancsak a 11-én tartott Nőbizottság összejövetelén jelen volt Mecsekszabolcs és Meszestelepről egy 5 tagból álló bányász férfibizottság is, Szűcs János, Gálosi István és Sudár István meszestelepi és Buzsáki Imre villanytelepi lakos. Kéthly Anna előadása után a bányászbizottság Tolnai József szoc. dem. titkárnak elpanaszolta, hogy a DGT a bányamunkások őszi és karácsonyi segélyét ugyanolyan összegben akarja kifizetni, mint a múlt évben. Az elmúlt évben téli és karácsonyi segély címén vájár 16, segédvájár 14, csillés 12, takarító 6, feleség 4, gyermek után pedig 2 pengőt kaptak. A bányamunkások hivatkozva a drágaságra, kérték Tolnait, hogy járjon közben a DGT. pécsi igazgatóságánál, hogy ez évben több téli és karácsonyi segélyt kapjanak. Tolnai ígéretet tett, hogy ez ügyben eljár a DGT. igazgatóságánál. Tolnai volt is a bányaigazgatóságnál, ott azonban nem fogadták. A DGT. bányamunkásai bizottságilag és kérvényben is kérték, a bányaigazgatóságot, hogy a tavalyinál több karácsonyi segélyt adjon a bányavállalat a munkásoknak. A bányamunkások kérésükre a választ f. hó 13-án kapták meg. A bányavállalat a munkásság kérését elutasította és ugyanannyi karácsonyi segélyt adnak nekik ez évben is, mint tavaly. A munkás megbízottak ezt nem fogadták el és kijelentették, ha a bányavállalat a tavalyinál nem ad több karácsonyi segélyt, akkor a munkásokért és egy esetleges sztrájk kitöréséért felelősséget nem vállalnak. A munkásság megbízottai, nevezetesen Tánczos Ferenc és Stonpf József kérték Szabolcs Rezső bányatanácsost, hogy egy újabb kérvényt küldjenek a pécsi vezérigazgatósághoz és abban ismételten kérjék, hogy a DGT. is adjon annyi karácsonyi segélyt a munkásoknak, mint amennyit más magyarországi nagy bányavállalatok adnak. A DGT. bányamunkások arra hivatkoznak, hogy más bányavállalatok a munkásoknak karácsonyi segély címén az egy havi keresetük 40—60%-át adják, ami kb. 60—120 pengőnek felel meg. Bizalmas értesülés szerint Szabolcs bányatanácsos a bányászbizottságot azzal nyugtatta meg, hogy f. hó 15-én Pécsre érkező bécsi vezérigazgatójukhoz menjen a bányászküldöttség és tőle kérjék a karácsonyi segély felemelését. F. hó 15-én a bányászküldöttség újra Pécsre megy és ott tárgyal a vezérigazgatóval.