Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)

DOKUMENTUMOK - II. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom a II. világháborút megelőző években, 1934—1939

A vállalatnak bizonyos garanciát jelentene az, ha a szoc. dem. párt megígérné, hogy kint a bányatelepeken rend és nyugalom lesz, ha az ő szervezkedésüket elősegítjük. Minthogy a fentiek szerint a vállalat meg a párt céljai közösek, úgy gondolja, hogy mindkét fél érdekében csak jótékony lenne az együttműködés, s ezért jött azzal a kéréssel hozzám, hogy munkájukban támogassuk őket. A Dunagőzhajózási Társaság, illetőleg a bányaigazgatóság a múltban tényleg bízott a párt, de különösképpen Tolnai párttitkár azon ígéreteiben, hogy a bányamunkásság, éppen az ő befolyásuk következtében, a munka nyugodt menetét zavarni nem fogja és elsősorban saját érdekében tartózkodni fog minden rendzavarástól. Reményünkben azonban sajnos csalatkoztunk, sőt meg kell mondanom, hogy azt láttuk, hogy Tolnai párttitkárnak a munkásság előtt nincs meg az a súlya, hogy a nekünk adott ígéretet beválthassa, sőt az alispán úr előtt írásba is adott garancia ellenére a munkásság egy erőszakos mozgalomba kezdett. Ilyen tapasztalatok után mi a legutolsó bérmozgalomból a következtetéseket levontuk és addigi magatartásunkat a jövőben nem kívánjuk folytatni. Az utolsó mozgalommal a múlt lezáródott, a jövőt pedig mi magunk, minden külső segítség nélkül akarjuk kialakítani. A vállalat tényleg egy nagyarányú szociális és kulturális programot dolgozott ki, amely programmot tervszerűen meg is fogja valósítani. Ennek megvalósításához nekünk külső segítségre, különösképpen a szoc. dem. párt segítségére szükségünk nincs. Azt a kérésüket, hogy a jövőben a panaszokat a szoc. dem. vezetők gyűjtsék össze és terjesszék a bányaigazgatóság elé, el nem fogadhatjuk. Mi a jövőben mindenkor közvetlenül kívánunk a munkásainkkal érintkezni, akár hivatalos panaszokról van szó, akár a magánéletükben felmerülő olyan eseményekről, ahol tanácsra és támogatásra szorulnak. A hivatalos panaszokat a munkások elöljáróiknak mindenkor előadhatják, magánügyeikben pedig a kerületi szociális vezetőink, azonkívül a bányászgondnok is készséggel rendelkezésükre állnak. Legjobb meggyőződésünk, hogy ez a mi elgondolásunk, amely jelenleg már nemcsak terv, hanem élő valóság is, lényegesen jobb, mintha külső, velünk nem harmonizáló szervek és személyek avatkoznának bele a munkás és a munkaadó egymásközti viszonyába. Azt természetesen tudomásul veszem, hogy ők egy új szervezkedést indítanak meg és ameddig ez a szervezkedés törvényes keretek között marad, nincs módunk rá, de nem is szándékozunk abba beleavatkozni. Kijelentem azonban már most, hogy a vállalat tulajdonában levő területeken és telepeken semmiféle agitációt és szervezést nem tűrünk és azokat a személyeket, akik ilyen szervezést, vagy agitációt megkísérelnek, — még akkor is, ha azok pártfunkcionáriusok — telepeinkről és magánterületeinkről eltiltjuk. Kértem Tolnait és a jelenlevő párttitkárt, Perneckert, hogy ezt vegyék tudomásul és saját érdekükben is tartsák magukat ehhez, mert bennünket még Tolnai párttitkár személye iránt érzett szimpátia sem fog ezen fentvázolt, tervezett, eljárásunktól eltéríteni.