Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)

DOKUMENTUMOK - II. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom a II. világháborút megelőző években, 1934—1939

vénybe iktatásának a szükségét kívánta kifejezésre juttatni. A Mémosz határozatához a pécsi építőmunkások is csatlakoztak. 1937. évi szeptember hó 16-án 07.00 órától szeptember hó 17-én 07.00 óráig a kőmíves, ács és téglakészítő szakmai munkások tüntető sztrájkot tartottak. A sztrájk csak részleges volt, mert abban a hivatkozott munkásoknak csak mintegy V

4 része vett részt.

6 Eszerint az állásfoglalás korántsem volt egységes. A sztrájk propagálása érdekében szeptember hó 14-re a város különböző utcáin különféle színű és enyveshátú cédulákat ragasztottak, amelyeknek a szövegében a fenti követelményeket sürgetik.

7 Szeptember 17-én 07.00 órakor a munkások zavartalanul tovább folytatták a munkájukat. A ker. szoc. szakszervezeti munkások a Memosz. sztrájkjában nem vettek részt, ellenben szeptember hó 16-án megtartott népes gyűlésen határozatilag kimondta, hogy beadvánnyal fordul az iparügyi miniszter úrhoz és kéri a 48 órás munkahétnek mielőbbi törvényes bevezetését és a szervezkedési szabadság törvénybeiktatását. Béremelés történt a ker. szoc. szakszervezetekben tömörült bádogos, szerelő, valamint szobafestő és mázoló iparágban is. Ez a béremelés mozgalom nélkül, a munkaadók és munkások kölcsönös megállapodása alapján történt. A Sophiana gépgyár és vasöntöde r. t. 18 vasöntő munkása 1937. évi augusztus hó 31-én minden előzetes tárgyalás mellőzésével azzal hagyta ott a munkáját, hogy kevesli az addig kapott munkabéreket és 10%-os béremelést kértek.

8 A gyár vezetősége azzal zárkózott el a kérés teljesítése elől, hogy a minimális munkabér megállapító bizottság rendelkezése értelmében előírt munkabéreket fizeti. A 18 vasöntő kilépésének a következménye, hogy a gyár öntvénykészlete kifogyott és így a feldolgozásra váró öntvények hiányában a gyár kénytelen volt elbocsájtani szeptember hó 17-én 19 esztergályos és lakatos munkását, valamint 12 segédmunkást. Ezek szerint 49 munkás maradt ki a gyárból. Egyelőre nincs is kilátás, hogy ezt a meglehetősen nagyszámú munkást újból munkába állítsák. A Belgiumba eltávozott munkások nagy része meg van elégedve sorsával. Egyesek propagandaszerűen rózsásnak festik le az ottani munkahelyzetet, viszont vannak, akik tűrhetetlennek tartják azt a terhes munkát, amit velük végeztetnek el. Pécs, 1937. évi szeptember 30. Dr. Kamarás Károly s. k. m. kir. rendőrkapitány (Tisztázat.) Bm. L. főisp. biz. ir. 149/1937. 6 A falragaszok szövege a következő volt: ,,A 8-órás munkanapot, a szervezkedés szabadságát, a sztrájkjog törvénybe iktatását követetjük. Mindezekért készen állunk a harcra". ,,8-órás legyen a munkanap az építőiparban! Ez a harcunk célja! Készülj testvér!" 7 Szeptember 17-én 122/1937. főisp. biz. sz. alatt található rendőrségi jelentés szerint 1189 fő vett részt a tüntető sztrájkban. 8 Július—augusztusban bérmozgalmak és kisebb gazdasági sztrájkok voltak a pécsi vas- és fémiparban. Részletesen számol be erről a Pécsi Napló 1937. júiius 7. (,,Vas- és fémipari munkásság is bérmozgalmat kezdett") c. cikkében. 17 257