Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)

DOKUMENTUMOK - II. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom a II. világháborút megelőző években, 1934—1939

küldött anyag kimutatásos részeit kérem visszaküldeni, mert a bányamunkások e heti gyűlésén ha nem is, de kedden feltétlenül szükségünk van rá. Pécs, 1937. III. 17. Elvtársi kézszorítással Tolnai J. s. k. (Másolat.) JPM. HO. Szakszervezeti ir. Dat. 1937. III. 11. 142. 2937. április 3 A Duna Gőzhajózási Társaság pécsi igazgatójának felterjesztése az alispánhoz az éhségsztrájk fő szervezőinek politikai magatartásáról Hivatkozással Méltóságodnak Szabolcs bányaügyi tanácsos úrral folytatott megbeszélésére fenti tárgyban, a neki rövid úton átadott névjegyzékre és személyi adatokra van szerencsénk bizalmas észrevételeinket az alábbiakban nb. rendelkezésére bocsajtani. Az elbocsájtott bányamunkások kiválasztásánál az egyedüli szempont a bánya zavartalan üzemmenetének biztosítása volt, mely alatt nemcsak a termelőmunka folytonosságát, hanem a munkások állandó nyugtalanításának megszüntetését is kell érteni. Hogy kik voltak azok az egyének, akik az üzem menetére illetéktelen, hatalmi vágytól fűtött beavatkozással káros befolyással voltak, az egyes üzemeknél köztudomású, tehát nemcsak maguk a munkások, hanem az üzemvezetők előtt is ismeretes. Ezen okból nem volt szükség arra, hogy az elbocsájtandók kiválasztása az aknászok segélyével történjen, hanem maga az üzemvezető — aki bányaműveink sajátossága következtében a munkásokkal való állandó érintkezés révén mindenkit ismer — választotta ki az eltávolítandókat. Az üzemvezetők tehát tekintet nélkül az illetők pártállására és egyéb más körülményekre, állították össze az elbocsájtandók névsorát, s bocsájtották a bányaigazgatóság rendelkezésére felülvizsgálat és végső döntés céljából. Az üzemvezetés kapcsán szerzett évtizedes tapasztalataink azt mutatják, hogy egy munkás objektív megítélése nem történhetik családtagjainak előadása, vagy munkás társainak subjektiv érzelmek hatása alatt előadott elbeszélései alapján. Egészen természetes és emberileg érthető, hogy a család tagjai a családfőt, illetőleg az egyes munkások a velük barátságban levő munkatársukat még akkor sem fogják izgatással, vagy bujtogatással vádolni, hogyha ezen cselekmények perrendszerűen bizonyíthatók. Az előadottakból következik, hogy miután senki más nem ismerheti olyan közelről az egyes munkások jellemét és képességeit, mint maga az üzem, illetőleg annak vezetői, el kell zárkóznunk mindazok beavatkozásával szemben, akik a munkásokról véleményüket a munkásokkal, vagy családtagokkal való egyszer-kétszeri érintkezés alapján alkotják meg s ez ala-