Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)

DOKUMENTUMOK - II. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom a II. világháborút megelőző években, 1934—1939

galom intenzitását..." Lásd erre vonatkozóan Bm. L. alisp. ein. ir. 54/1938., továbbá Bm. L. Pécsi járási fszb. ein. ir. 20/1937. A jelentésben történt utalás az egyetemi hallgatóknak a bányászok mellett rendezett tüntetéséről is. A bányatelepekre valóban nem érkeztek pécsi hallgatók, a városban azonban a sztrájkkal egyidőben tüntetések zajlottak le. Ezek a tüntetések azonban nem voltak kapcsolatosak a szocialista és kommunista bányászok sztrájkjával. Ez kiderült később a sztrájk ügyében lefolytatott per folyamán, de az eseményekkel egykorú helyi polgári lapok is beszámoltak a sztrájkkal egyidőben, majd a csertetői sortüzet követő egyetemista zavargásokról. A Pécsi Napló, 1937. február 23-i „Antiszemita tüntetés a Tudományegyetemen'', 26-i: „Jobboldali zavargások", március 4-i: „Bányászsztrájk" című cikkekben a jobboldali, fasiszta egyetemi mozgalmakról írt. Az egyetemisták jobboldali szervezetei „A rendszer ellenes megmozdulásaikban", a bányászsággal egységesen szimpatizáló általános közvéleményt kívánták megnyergelni. Ezért kiadott röplapjaikban demagóg módon, reakciós céljaikat igyekeztek elfedni s úgy feltüntetni mozgalmukat, mint amelyik „Frontban van" a bányászok küzdelmeivel. Röplapjuk szövege a következő volt: „HARC! Nem politizálunk, de kiverekedjük jogainkat. Az egyetemi ifjúság és a munkásság együtt tüntet a rendszer ellen. Vér van a köveken. Egymásra találtunk. Harc!" A föld alatti éhségsztrájkról és azt követő csendőr sortűzről valamennyi hazai és külföldi újság részletesen beszámolt, többsége elítélte a terrort és a csendőrök fellépését. A Népszava 1937. február 23: „Éhségsztrájkot kezdtek a vasasi bányászok" c. cikkében a sztrájkot megelőző bérmozgalomról és a mintegy 400 főnyi tüntető bányász csoport kíméletlen szétoszlatásáról, a karhatalom kirendeléséről számolt be. A központi szociáldemokrata pártlap nem felejtette el leszögezni, hogy mind a helyi, mind az országos vezetőség nem helyesli a föld alatti sztrájkot. A következő napi cikkében a Népszava részletesen beszámolt a sortűzről és azt követő eseményekről. Közli a sortűz halálos áldozatait és a sebesültek neveit: Keller János a helyszínen meghalt, Hegedűs Mihály a műtőasztalon halt bele sérüléseibe, Faitig József másnap ugyancsak meghalt. Varga Mihály, Pándl Vilmosné, Lechmann Miklós, Rumbach János, Hoffmann Ferenc, Lénárd Mátyásné, Spenczer János, Bertran Vilmosné, Bertran Vilmos súlyos sebesülést szenvedtek. A forrongó hangulat miatt Pécsett is megerősített katonai, rendőrségi, csendőrségi járőröket vezényeltek ki. A sztrájkra és a tüntetésre vonatkozóan lásd: Népszava, 1937. február 25. „Csendőrsortűz a pécsi bányavidéken" c. cikket. A külföldi lapok közül a csehszlovák Népfront lapja: A Nap részletesen számol be a bányász-sztrájk eseményeiről, hasonlóképpen a jugoszláv szociáldemokrata sajtó is. Adataik azonban rendkívül pontatlanok és nagy túlzásokat tartalmaznak. A sztrájkkal a képviselőházban is foglalkoztak. Erről számol be többek között a Népszava 1937. március 4-i cikke. Az országos pártvezetőség külön füzetet jelentetett meg a sztrájkról. A szakszervezeti választmány gyűjtést rendelt el és a munkások tömegesen adakoztak. (Népszava, 1937. március 6.) A sztrájkban résztvevők ellen az ügyészség vádat emelt. (Népszava, 1937. április 11., 22. sz.)