Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)

DOKUMENTUMOK - II. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom a II. világháborút megelőző években, 1934—1939

rozni fognak arról, hogy csak egyszerű külszíni sztrájkot, vagy pedig bányabeli éhségsztrájkot fognak-e rendezni. Ezek után a jelenlévők között élénk vita indult meg a sztrájk minősége felől, a vélemények eltérők voltak, fenntnevezett 3 munkás a sztrájk mellett agitált, Krasz József III. pedig kifejezetten arra biztatta a munkásokat, hogy éhségsztrájkot kell kezdeni s csakis ezzel lehet eredményt elérni. Krasz egyébként egyik résztvevő tagja volt a Vasason megtartott összvezetőségi ülésnek is. Mecsekszabolcs, 1937. évi február hó 19-én Horváthy Loránd sk. (Tisztázat.) Bm. L. DGT Bányagondnokság Szabolcsbányatelep biz. ir. szn. Dat. 1937. 140. 1937. február 26 A vármegyei főjegyző összefoglaló jelentése a belügyminisztérium közbiztonsági főosztályának a vasasi bányamunkások éhségsztrájkjáról, a csertetői sortűzről Kapcsolatban ezen ügyben folyó hó 23-án távbeszélőn tett jelentésemmel, a sztrájk fejleményeiről, amelyekről a vármegye főispánja a Közbiztonsági Főosztályt a sztrájk folyama alatt távbeszélőn állandóan tájékoztatta, részben a járási főszolgabírótól vett jelentések alapján jelentésemet az alábbiakban terjesztem elő: Vasason a Thommen-aknán folyó hó 23-án délután 2 órakor műszakra leszállott 265 munkás, a leszállás után nyomban éhségsztrájkot kezdett. A pécsi járási főszolgabíró az éhségsztrájk kitörése után, tájékozódás céljából, a helyszínre nyomban kiszállott, és minthogy a sztrájk bejelentésével kapcsolatosan a DGT igazgatóságától azon értesülést nyerte, hogy a sztrájkba lépett munkásság a bányafelvigyázók és a lóápolók, valamint a szivattyúkezelők munkáját is megakadályozza, a helyszínére érve ezen cselekmények abbahagyása érdekében érintkezést keresett a föld alatti munkássággal, ami azonban a nevezett aknába szerelt telefonon nem sikerült, mert felhívására a sztrájkolok nem jelentkeztek. Később, egy újabb kísérletre, mégis jelentkezett telefonon a sztrájkolok közül valaki, aki, bár a főszolgabíró közölte vele, hogy mint a hatóság képviselője, kívánja őt felszólítani, miszerint a felvigyázók és a lóápolók munkáját ne akadályozzák, illetve a szivattyúk működését ne korlátozzák, tiszteletlenül azzal válaszolt, hogy ők semmire sem kíváncsiak, semmi másról hallani nem akarnak, csak arról, hogy van-e és minő eredmény az általuk megindított bérmozgalom kérdésében. Ezek után a főszolgabíró írásbeli felhívást intézett a földalatti sztráj kólókhoz, akik felhívását — a kézbesítő