Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)

DOKUMENTUMOK - I. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom fejlődése az 1929—1933. évi gazdasági világválság idején

szavazatszedő helyiségben is kaphat ilyet. Elmondja, hogy a rendőri kordonon belül semmiféle agitációnak nincs helye, ott tehát már senki sem befolyásolhatja a szavazókat, de vigyázzanak arra, hogy a kordonon kívül, ahol a pártok részéről már élénk agitáció folyik, ne hagyják magukat az ellenpárt agitátoraitól félrevezettetni. A „Pécsi Hírek" című lap egyik cikkében a pécsi keresztény községi párt megállapítja, hogy a pécsi polgári és munkáspárt, vagyis a kormány pártja 12 000 pengőt ajánlott fel nekik a velük való együttműködés esetére, ellenkező esetben azonban ugyanezt az összeget a letörésükre fogja felhasználni. A polgári és a munkáspártot a pécsi keresztény nemzeti liga alakította meg és sok pénz felett rendelkezik. A nyomdák éjjel-nappal az ellenpárt részére készítik a röpiratokat, amelyekből négyet fel is mutat. Ezzel szemben a szociáldemokrata pártnak nem áll pénz a rendelkezésére, nem áll módjukban, hogy röpiratokat készítsenek, de ennek ellenére több aláírást tudtak az ajánlóíveken összehozni, mint amennyire a törvény kötelezte őket. Felemlíti, hogy a közhivatalnokok, az üzemek, és még a közüzemek alkalmazottai is a főnökök pressziója révén csak a polgári pártra szavazhatnak, de nem csak hatalmával igyekszik a kormánypárt a szavazás eredményét a maga javára eldönteni, hanem a „Pécsi Hírek" egy másik cikke szerint azzal a trükkel is él, hogy a választás napjára lefoglalta a maga számára a pécsi összes bérautókat, amiért minden egyes autó után napi 80 pengő bért és azonfelül a sofőrnek 10 pengő borravalót és ellátást fizet. Ezért a szociáldemokrata párt csak a környékről tud kocsikat szerezni s emiatt csak a betegeket szállíthatja a választás színhelyére. 1 Bár a bizottsági tagság nem jár fizetéssel, a nagy vállalatok főtisztviselői mégis be akarnak jutni, mert a vállalatok érdeke, hogy a bizottságban benn legyenek, és így az ő érdekeik fokozottabb védelemben részesüljenek. Ezen választási kerület polgári és munkáspártjának listáján a Dgt-nek két főtisztviselője szerepel, noha a város a Dgt-vel a Dgt. által bérelt városi bánya és a város által vásárolt villamosáram révén üzleti öszszeköttetésben áll. Ezek az urak tehát mindig csak a Dgt. érdekeit fogják szolgálni és nem a munkásokét, különösen sztrájk esetén nem. Nem a vagyon, a befolyás, a protekció a fő a bizottsági tagságnál, hanem az, hogy a bizottsági tag mögött a választók ezrei álljanak, mert csak az adhat súlyt az ő szavának. Ök soha nem firtatták az ellenpárt jelöltjeinek fizetéseit, jövedelmét, de ha az ellenpárt részéről felhozták, ők nem ijednek meg attól sem, Esztergályos képviselőnek is csak annyi a fizetése, mint minden más képviselőnek, de nincs magánvagyona és egyéb állása is, mint a többieknek, és noha hat gyermeke van, a választás céljaira fizetésének 40%-át le kellett adnia. A polgári és munkáspárt jelöltjei azt is állították, hogy a munkások azért szavazzanak rájuk, mert egyedül az ő útjukon javíthatják meg helyzetüket. Tudják a munkások nagyon jól, hogy a Dgt. jóvoltából mennyi a keresetük és tudják azt is, hogy nyugdíjaztatásuk esetére irgalmatlanul