Válogatott dokumentumok a baranyai-pécsi munkásmozgalom történetéhez. III. 1929-1944 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1972)

DOKUMENTUMOK - I. A Baranya megyei és pécsi munkásmozgalom fejlődése az 1929—1933. évi gazdasági világválság idején

csak alkalmi munkához jutottak, vagy közben folyó jelentékeny állami üzem építkezésénél kaptak munkát. Annak megszűnte után nyomortanyán tengődött. Az elbocsájtott bőripari, söripari, téglagyári, építőipari munkásság másfél évig nem jutott munkához. A bányaigazgatóság 1930tól kezdte meg a jelentékenyebb elbocsájtásokat. Közülük is a fiatalokat helyezték feketelistára. A legjobb kondíciójú réteg elbocsájtásától sem tértek el, mert gazdasági és politikai meggondolásaikat egyszerre érték ezzel el. Ugyanakkor rendkívül erőteljes támogatást nyújtottak a jobboldali bányász szervezetek részére, hogy megbontsák a szociáldemokrata helyi csoportok egységét. Egységbontó akcióik azonban nem jártak sikerrel. 1929 őszi törvényhatósági választások Pécsett a helyi SZDP pártszervezet sikerét hozták. Négy rendes és két póttagsági helyet nyertek el. A törvényhatósági frakció vezetője, Esztergályos János igyekezett loyalitásukról meggyőzni a város vezetőit. Azonban nem térhettek ki a munkásságnak konkrét napi követelései elől, s ha ezt néha élesebben, majd meghunyászkodva interpellációba foglalták is, vele párhuzamosan semmiféle demonstrációval nem támasztották alá, aminek a következtében ezek többnyire eredménytelenek maradtak. 1930-ban a városi alkalmazottak és napszámosok munkaidejének csökkentéséért, a munkabérek felemeléséért, a munkanélküliség megszüntetéséért nyújtottak be interpellációt. 1931-ben a választási törvénytervezet módosítását, a Bethlen-kormány vád alá helyezését, 1932-ben a kisiparosság és kiskereskedők támogatását, 1933ban az elviselhetetlen munkanélküliség ellen interpelláltak, követelve a munkanélküli-segély felemelését. Valamennyi interpelláció eredménytelen volt. A törvényhatósági frakció tevékenysége nem kapott helyi sajtónyilvánosságot, csak a Népszava tért ki rá alkalmanként részletesen. A frakció eleinte politikai népgyűléseken részletesen beszámolt, később ezek is elmaradtak. Ennek ellenére elég erős illúzió volt a munkásság között a törvényhatósági frakció tevékenységét illetően. A pécsi ellenzék, amely bátran hallatta a hangját a választási agitáció idején, ahhoz gyenge volt, hogy a törvényhatósági frakció munkáját rendszeres bírálattal határozottabb fellépésre, politikai tartalmában nívósabb munkára szorítsa. A parlamenti választásokon hasonlóképpen nem sikerült erőteljesebb és radikálisabb agitációra szorítani a pártvezetőséget. Az ellenzék erejéből egy-egy népgyűlésen szervezetlenül jelentkező tüntetésre futotta. Az 1931. évi parlamenti választáson a pécsi pártvezetőség komoly sikereket ért el. Jelentősen növelte szavazóinak számát, sőt először a szalántai kerületben, vidéken is állított jelöltet, és ha győzelmet nem is, de jelentős szavazatot mondhatott magáénak. Ugyanakkor megindíthatta az agitációt a falvakban — helyesen és jól kihasználva a lehetőséget — a helyi pártcsoportok kiépítésére. Mind a törvényhatósági választások, mind a parlamenti választások sikerei azt mutatták, hogy a, válság nyomán jelentékeny tömegek álltak ismét a pécsi szociáldemokrata szervezet mögött. E tömegek készek voltak arra, hogy a válság súlyos következményeinek az elhárításáért demonstráljanak. A pártszervezet vezetői azonban megmaradtak a petíciók, bead-