A népi demokrácia kezdeti időszakának dokumentumai Baranyában - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1971)
ELŐSZÓ HELYETT. Írta: Dr. Boros István
agyonbombázott városban kerüljenek minden felesleges pusztítást — egyenesen meghatottak valamennyiünket, és a hadvezetés baráti gesztusának őszinte megnyilvánulásaként vettük tudomásul. Megbeszéléseink témája azonban elsősorban mégis csak az volt, hogy miként állítsuk vissza a város megbénult életét, miként biztosítsuk a háborús viszonyok között felbomlott közrendet, a turbulens és a szociális elemek részéről ily alkalmakkor különösképpen veszélyeztetett közbiztonságot, miként indítsuk el a termelő üzemek munkáját, melynek egy percre sem szabadna szünetelnie, a szétesett államapparátus és a helyi szervek működését; s hogy mindaddig, ameddig a háború tart, hogyan alkalmazkodjék a város és vármegye lakossága a megváltozott helyzethez, a harcban álló hadsereg vele szemben támasztott követelményeihez. A délutáni órákban Cserkaszov ezredes, a szovjet hadosztályparancsnokság részéről megbízott ideiglenes városparancsnok, szerzőt, mint a Kommunista Párt képviselőjét egyedül kérette magához, és vele a Pécsi Takarék épületében, az elmenekült pécsi honvéd hadosztály-parancsnokság egyik szobájában, ugyancsak a háborús adottságokból kifolyólag előállott nehéz helyzet minél elviselhetőbb formában való lehetőségeiről tárgyalt egész estig. November 30-án és december 1-én egy vezérkari százados kérte fel a szerzőt, hogy országos viszonylatban általános jellegű, a megyére és a városra vonatkozólag már részletekre is kiterjedő információs jellegű adatok összeállításában segítségére legyen. A politikai élet, a politikai pártok, felfogások, erőviszonyok, közigazgatás, a gazdasági élet, a kulturális viszonyok, a vármegye és város lakosságának nemzetiségi összetétele, társadalmi tagolódása, a reakciós és haladó irányú tendenciák megnyilvánulásai, különösen a kommunista párt működési lehetőségei érdekelték elsősorban, s amit szerző idevágólag előadott, mindent feljegyzett. Tárgyalásaik december 2-án is folytatódtak, ekkor azonban délelőtt a Szociáldemokrata Párt h. vezetőjének, Klotz Alajosnak, délután pedig Kovács Bélának, a Kisgazdapárt képviselőjének s egyik vezetőszemélyiségének információit tolmácsolta a százados részére. Felejthetetlen volt a szerző számára Tolbuhin marsallal való találkozása december 3-án délután, aki alig hogy megérkezett Pécsre, ugyancsak magához kérette, s ugyanabban a helyiségben, ahol pár nappal azelőtt Cserkaszov, az első azon problémákról, amelyeket Zavjalov hadosztályparancsnok tulajdonképpen városparancsnok fogadta, közel két órát tárgyalt kimerítően, nagyrészben ugyancsak érintett: miként kell helyreállítani a rendet, megindítani a megbénult életet, és annak lehetőleg zavartalan menetét a rendkívüli nehéz körülmények között is biztosítani. Ahogy beszélt, szerző úgy érezte, hogy nemcsak nagy hadvezérrel, de egy csontja velejéig nemes, rendkívüli nagyműveltségű és igazi humánummal telített nagy emberrel ül szemközt. S miközben szovjet katonai alakulatok szinte szakadatlanul éjjel és nappal egyaránt vonultak át a városon, a Vörös Hadsereg frontparancsnokságának plakátjai is megjelentek a hirdetőoszlopokon és falakon olyan rendelkezésekkel, melyek — egyidőre legalább is — a város lakosságának életét szabályozták. Mint frontközelségben fekvő területen a kijárást a reggeli óráktól csak délután 6-ig engedélyezték, mindenféle fegyvert és rádiókészüléket be kellett szolgáltatni, alkalmazkodni kellett az új helyzethez, biztosítani kellett a megszálló seregek vezetősége és a lakosság közti teljes együttműködést. Viszont — hirdette a felhívás — őrizze meg mindenki a nyugalmát, lásson munkához, a háztartásokat a megszokott rendben vezessék, a kereskedők, iparosok árusítsanak, a papság is, miután vallási gyakorlatait mindenki szabadon végezheti, lássa el hivatását stb.
