A népi demokrácia kezdeti időszakának dokumentumai Baranyában - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1971)
BEVEZETÉS
Az alispán a petróleumtároló és elosztó telepek helyreállítására, üzemképes állapotba helyezésére hívta fel a járási főszolgabírókat. Ilyen tároló eszközök a pécsi járás területén kinn a falvakban nem voltak, mivel ezek üzemanyagszükségletét Pécsről látták el. De már Mohácson jelentős üzemanyagtárolók voltak, mert innen történt a mohácsi járás községeinek az ellátása is. A polgármester jelentése szerint Mohács városban volt öt benzinkút, melyekben összesen 25 000 liter hajtóanyagot tudtak raktározni. Kenőanyag tárolására 26 vashordó állt rendelkezésre 25 hl és 3 vastartály 1 hl űrtartalommal. (103. sz. dok.) Az áruszükséglet biztosításához szorosan hozzákapcsolódott a gabona- és lisztkészletek összeírása. Alapélelmiszerek számbavételéről volt itt szó, mint amilyen a búza, rozs, árpa, tengeri, burgonya, napraforgó, káposzta, bab, borsó, lencse, amelyeket kereskedelmi úton akartak eljuttatni az ellátatlan lakossághoz. A húsellátáshoz elsősorban a hízott sertéseket vették számításba. A kialakuló népi demokratikus állam ennek lebonyolítására a legmegfelelőbbnek találta a felvásárlás megszervezését. A közellátási felügyelőség is azon munkálkodott, hogy minél előbb létrejöjjön a felvásárló hálózat. Hivatkozott a 1008/1945. K.M. számú rendeletre, amely szerint felvásárlással csak megfelelő tőkével, szakképzettséggel, ipar jogosítványnyal és raktárhelyiséggel rendelkező egyéneket lehet megbízni. Külön felhívta a rendelet a figyelmet azokra a kereskedőkre, akik politikai és faji okokból a fasiszta rendszerben mellőzést szenvedtek. A pécsváradi járás területére gabona-, termény- és állatkereskedővé a Pécsvárad és Vidéke Hitelszövetkezetet jelölték ki, mint az O. K. H. tagját. 75 Ezt megelőzőleg összeírták a járásban az elhagyott gazdaságok állatait és terményeit. A pécsváradi járás területén több községre terjedt ki az összeírás. Lovászhetény község elhagyott gazdaságaiban maradtak termények. Hidason 21 elhagyott parasztgazdaságot vettek számba, ahol búza, rozs, árpa, tengeri, burgonya és bab volt található. Voltak olyan községek, ahonnan menekültek el ugyan német családok, voltak elhagyott kisebb ingatlanok, de termény nem maradt, mint pl. Hoszszúhetényben. Máriakéménden jelentős számban maradtak elhagyott gazdaságok, de terményeiket a felszabadító hadsereg ellátására használták fel. Nem maradt termény a Véméndről és Szederkényből elmenekültek után, Palotabozsokon is csak cukorrépa. Pécsváradon pedig búza. Palotabozsokon 68 elhagyott gazdaság volt, s az emberek között „lopási láz" ütött ki, amely abban nyilvánult meg, hogy az állatokat széthordták. Öbányán az elhagyott gazdaságokban megmaradtak az állatok és a termények. Erzsébeten 1, Kátolyban 11, Szellőn 2 elhagyott gazdaság maradt állatokkal és terményekkel. Szederkény községben 125 elhagyott parasztgazdaság volt, de az állatokat a németek 95%-ban elhajtották, csupán a termények maradtak vissza. Az elhagyott gazdaságok terményeit is felvásárlók útján kívánták a fogyasztókhoz eljuttatni. Megfelelő forgótőke biztosításával is gondoskodtak a kereskedelemről. A kereskedelmi miniszter 15 millió pengős hitelakciót indított. A vidéki kereskedők, ha igénybe akarták venni ezt a hitelt, részükre az I. fokú iparhatóságoknak kellett kiállítani hatósági bizonyítványt arról, hogy a folyamodók szakmai és politikai szempontból megbízhatók. He ezek ezt nem tudták megnyugtató módon igazolni, akkor a szakmai megbízhatóság tekintetében a területi kereskedői érdek75 Pécsváradi j. fszb. 1945—1298.
