A népi demokrácia kezdeti időszakának dokumentumai Baranyában - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1971)
BEVEZETÉS
magatartásuk miatt megvonták tőlük ipar jogosítványaikat. Ilyen szempontból a nemzeti bizottságok vizsgálták meg a kisiparosok politikai magatartását. Csak igen indokolt közérdekből és alapos vizsgálat után hagyták meg közülük egyeseknek átmenetileg iparuk folytatását. Már ebben az időszakban a munkás—paraszt összefogásnak kézzelfogható eredménye volt, hogy az ipari munkásság minden tőle telhető módon támogatta a parasztságot. A belügyminiszteri rendeletnek megfelelően úgy gondoskodtak a csépléshez szükséges szíj anyagról, hogy ha a megye területén valamely üzem működése szünetelt, a mezőgazdaság megsegítéséhez az ilyen üzemek szíj anyagát igénybe vették. A pécsi üzemek lendületes munkabeindítását mutatja, hogy amikor a főispán a polgármester figyelmét felhívta a csépléshez szükséges szíjanyag összegyűjtésére, a polgármester jelentése szerint Pécsett szünetelő ipari üzem nem volt. Az árak emelkedésével a fiatal népi demokratikus rendszernek nem lehetett elhanyagolni az üzemi munkások béremelését sem. A bérrendezés és az áremelés kölcsönhatásban volt egymással. A béremelések maguk után vonták az ipari termékek árának emelését is. Az a gyakorlat alakult ki, hogy a bérek változásait a kormány irányította; az üzemi munkások bérrendezése általában csak a kormányhatósági intézkedéseknek megfelelően történhetett. Az ipari termelés újraszervezése kapcsán gyakran kértek be a felettes szervek iparról, ipari üzemekről adatszolgáltatásokat. Az adatszolgáltatás céljából a megyében járásonként írták össze az ipari üzemeket. A legkülönbözőbb összeírásokat, kimutatásokat kívánták meg 1945 első felében az ipari üzemekről, vállalatokról, gyárakról, kézműiparról, mezőgazdasági üzemekről. A kisipar felmérésével kapcsolatban a közigazgatási szervek igénybevették az ipartestületek segítségét. Elrendelték a volksbundista és nyilas üzemek összeírását, amelyek lényegében elkobzásra kerültek. Erre a sorsra kerültek a fasiszták üzletei és vendéglői is. Jegyzékbe foglalták a — tulajdonost is beleértve — legalább öt munkással dolgozó ipari üzemeket. Az ipari üzemek energiaszükségletének, valamint a lakosság tüzelőanyagának biztosítása céljából rendkívül fontos volt a Mecsek vidéki szénbányák, valamint a pécsi brikettgyár és kokszgyár üzemelésének biztosítása. A heti jelentésekből kitűnik, hogy pl. a komlói kőszénbánya termelése 1944. dec. 9—15-ig 13 663 mázsa volt. Hogy termelni lehessen a bányákban, a bányamunkásokat és családtagjaikat élelmezni kellett. A komlói kőszénbánya hivatalfőnöke kérte is a hegyháti főszolgabírótól elegendő liszt biztosítását a bányamunkások számára. A liszt minden más élelmiszernél fontosabb volt és a bánya teljes létszámát tekintve, az egy havi lisztszükséglete 320 mázsa kenyérliszt és 52 mázsa finomliszt volt. 03 A szászvári kőszénbánya felügyelősége az alispánhoz fordult a szászvári bánya zsírszükségletének kielégítése céljából. Az alispán hozzájárult ahhoz, hogy a hegyháti járás területén beszolgáltatott zsírmennyiségből a főszolgabíró saját hatáskörében kielégítse a szászvári bányamunkások zsírigénylését. A DGT bányaművek együttes üzemi bizottsága a főispánhoz fordult a bányának üzemanyaggal, a bányamunkásoknak pedig élelmiszerrel való ellátása végett. Fontos és szükséges volt a pécsi bányaüzem támogatása, mert a felszabadulás után az ország egyetlen teljes üzemmel dolgozó bányája volt. A komlói és szászvári bányamunkások szappanszükségletéről a sásdi járási főszolgabíró úgy gondoskodott, hogy elrendelte a községekben a lakosságnál fel63 Hegyháti j. fszb. 1944—141. o.
