A népi demokrácia kezdeti időszakának dokumentumai Baranyában - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1971)

BEVEZETÉS

lyeket a szovjet hadsereg részére dolgozó bányászok és egyéb munkások részére kívántak felvásárolni. E kiviteli tilalom feloldására csak a második világháború befejezése után került sor. * Baranya megyében külön közellátási feladatot jelentett a bányamunkások és bányák külszíni dolgozóinak, valamint családtagjainak élelmiszerekkel való ellátása. Pedig a megfogyatkozott élelmiszerkészletekből a háború tartama alatt a harcoló katonákat is támogatni kellett, hiszen a győzelem kivívása, az ország felszabadítása elsőrendű nemzeti érdek is volt.

42 A közellátási rendeletek írták elő, hogy sertésvágáskor megfelelő mennyiségű zsírt kellett a közellátás céljaira beszolgáltatni. Az így begyűjtött zsírmenynyiségből gondoskodtak a községek és városok lakóinak, a bányák és az ipari üzemek dolgozóinak zsíradagjairól. Szigorú jogszabályokat alkottak a feketevágások meggátlására, hogy ezáltal is növeljék a közellátás céljaira begyűlő zsír mennyiségét és akadályozzák a batyuzó feketézők tevékenységét.

43 A háborús események következtében megfogyatkozott tejelő szarvasmarhaállomány hozamából kellett biztosítani a lakosság tejszükségletét. Fontos közérdek volt, hogy a lakosság tej ellátását meg lehessen szervezni, ezért az alispán elrendelte a községeknek, hogy az 1944. évre megkötött tej és tejtermék szállítási szerződések továbbra is érvényesek. A termelők kötelesek voltak az általuk termelt tejfelesleget a tejgyűjtő és tejfeldolgozó helyekre beszállítani. Az alispán felszólította a járási főszolgabírákat, hogy járásukban az összes tejszövetkezetek működését segítsék elő. Külön is intézkedtek a szászvári, komlói, vasasi. pécsi bányászok tejjel való ellátásáról. (136. sz. dok.) A tej- és tejtermékforgalom szabályozása céljából a főispán kötelezővé tette a tej beszolgáltatást. Az élelmiszerellátással tehát az új magyar demokratikus állam az ellátatlanok kenyér-, liszt-, zsír-, tej-, cukor- és egyéb élelmiszerellátását akarta biztosítani. Ezért községek szerint pontos nyilvántartást vezettek az ellátatlanokról. De a községi elöljáróságoknak el kellett készíteni az élelmiszerre, főként kenyérre, lisztre, zsírra, tejre nem jogosultak névsorát is. Az élelmiszerre jogosultak részére élelmiszerfajták szerint előre nyomott élelmiszer jegyeket osztott ki a közellátási hivatal. Ezáltal a közellátási szervek pontos nyilvántartást állíthattak össze az ellátottakról és az ellátásra szorulókról, s így mindenki számára biztosítani lehetett minden élelmicikkből a legszükségesebb adagot, a kettős ellátást pedig ki lehetett küszöbölni. A hatóságok igyekeztek a lakosság legszükségesebb iparcikkekkel való ellátásáról is gondoskodni. A bőrellátást, s ezen keresztül a lakosság cipőellátását kívánták elősegíteni azok az alispáni rendeletek, amelyek a nyersbőrök összegyűjtésére vonatkoztak. A községekben levágásra került sertések, szarvasmarhák, juhok bőrét összeszedték, átadták a bőrgyáraknak, amelyek kikészítették, feldolgozták. A feldolgozott bőrök elosztás folytán a cipésziparosokhoz, cipőgyárakhoz kerültek, ahol feldolgozták, s a területi forgalomba bocsátották. Ezáltal a lakosság lábbeli ellátása javult. A mohácsi bőrgyár pl. a háború tartama alatt hadiüzem volt. Ezt a jellegét megtartotta a megye felszabadulása utáni hónapokban is, és csak a háború után került sor hadiüzemi kötelezettsége feloldására. A feloldást a polgármester éppen a lakosságnak bőrrel való ellátása érdekében kérte, s amikor a gyár a la'

l2 Szászvári körjző. 1945—60. 43 Mohácsi polgm. 1945—1003.