A népi demokrácia kezdeti időszakának dokumentumai Baranyában - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1971)
DOKUMENTUMOK (1—270.)
165c. Hird, 1945. március 28. A hosszúhetényi kőbányának az Allamépítészeti Hivatalhoz tett jelentése a bánya üzembehelyezésének lehetőségeiről Allamépítészeti hivatalnak Pécs Hivatkozott számú átirata szerint a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr 1194/1945. sz. rendeletében javaslatot kér t. hivataltól arra vonatkozólag, hogy hogyan lehetne üzemünket újra megindítani. Tájékoztatásul közlöm, hogy üzemünk ma sem szünetei teljesen, hanem csak igen kis munkáslétszámmal dolgozik. A bányavezetőség ugyanis a mostani nehéz időkben azt tartja fő feladatának, hogy a rendelkezésre álló csekély anyagi erőkkel a legfontosabb és legrégibb munkásokat, művezetőket az üzem részére valahogy megtartsa addig, amíg újra intenzívebben termelhetünk. Másrészt a gépberendezések őrzése és műszaki karbantartása is nagyobb létszámú állandó alkalmazottat kíván, úgy hogy erről teljes üzemszünet esetén is gondoskodni kellene. Az ily módon előálló állandó regie költséget egy kislétszámú munkáscsapat foglalkoztatása már nem emeli meg lényegesen. A jelenlegi alkalmazottaink létszáma cca 30—35. Ha azt akarnánk, hogy az üzem intenzívebben termelni tudjon, még kb. 20 munkást kellene foglalkoztatni. Ekkor tehát a létszám 50—60 ember volna, ami a békelétszámnak cca 40%-a. Ehhez már nagyobb pénzügyi és üzemanyag-felkészültség kellene. Ily üzemet csak akkor volna érdemes tartani, ha a kőanyagokat mindjárt vasúton, esetleg tengelyen el is lehetne szállítani, mivel a kőanyagok nagy tömegük miatt a deponálás és újra berakás költségét nem bírják el, másrészt helyszűke miatt sem lehet túl sok kőanyagot készletre termelni. Ezért az üzem nagyobb erővel való megindításának alapvető feltétele az volna, hogy mintegy 80—100 tonna kőanyag elszállítására naponta 4—5 vasúti kocsit kellene rendelkezésünkre bocsájtani. A zúzómű megfelelő átalakításával el tudnánk érni, hogy az előálló hengerlési kavicsot még egyszer áttöretnénk, úgy hogy legnagyobbrészt csak fenntartási anyagot termelnénk, amire az utak fenntartásához most elsősorban szükség van. Másodszori áttörés és az ebből származó kőporképződés ugyan drágává tenné az üzemet, de ezt a fenntartási anyagok egységárába bele lehetne kalkulálni. Az üzem fenti mérvű megindításának második alapfeltétele az volna, hogy a megrendelő hivatalok az elszállított kőanyagok árát azonnal fizessék ki. A kőanyagok új árát természetesen előtte rendezni kellene. A nagyobb üzem viszont kimerítené a bánya üzemanyagkészletét, ezért harmadik feltétel az üzemanyagpótlásról való gondoskodás lenne. Most legsürgősebben cca 100 kg golyóscsapágyzsírra, vagy jó minőségű egységes gépzsírra és 200 kg gépolajra volna szükségünk. Ennek beszerzését kellene valahonnan biztosítani. Ha napi 4—5 vasúti kocsi rendelkezésre bocsájtása ma még nem volna lehetséges, akkor az állandó munkáskeret biztosítása céljából legalább a mai munkáslétszámmal való termelést kellene lehetővé tenni. Ez mindenképp kívánatos, mert amit előbb előadtam, a jelenlegi létszámunknak majdnem a felét mint őröket és állandó alkalmazottakat amúgy is állandóan fizetnünk kell. Ez esetben viszont