A népi demokrácia kezdeti időszakának dokumentumai Baranyában - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1971)

DOKUMENTUMOK (1—270.)

3. A cukrászipar teljes anyaghiány miatt még ma is szünetel. 4. A vendéglős, korcsmáros, kávéházipar a szesztilalom miatt szünetel. A segítés módjára vonatkozólag javaslatainkat a következőkben terjesztjük elő: 1. Szakiparosok és azok munkában levő alkalmazottai nem szakmai közmunkáktól mentesítessenek. 2. Szakiparosok és munkásaik munkájának végezhetését biztosítani kell, hogy az 1. pont alatti munkálatokra el ne vitessenek, vagyon- és személybiztonságukat biztosítani kell. 3. Egyes iparosok közös műhelybe tömörítendők, ily közösségi műhelyek létesítését elsősorban megfelelő munkaalkalom és anyag juttatásával elősegíteni. 4. Az anyagbeszerzést lehetővé tenni. Alkalmat adni arra, hogy iparosságunk a különböző anyagtároló helyeket felkutathassa, a közös anyagbeszerzést megfelelő kölcsön juttatásával is elő kell segíteni. 5. A cipészipar teljes anyaghiányban van. Lábbeli készítéshez szükséges bőrök és segédanyagok pécsi viszonylatban teljesen hiányoznak. Minthogy a Pécsett alimentáló bőrgyárak (pécsi, mohácsi) az orosz katonai hatóság részéről lefoglaltattak és így a közfogyasztás céljára bőranyagot nem adhatnak ki, a kesztyűgyárak állítandók át részben lábbeli készítésre alkalmas bőrök kikészítésére. Ehhez szükséges nyersbőröket a hatóságoknak kell biztosítani a feldolgozó üzemek részére. A nyersbőröknek (sertésbőrnek is) a vármegye és csatlakozó vármegyék területéről való beszerzéssel a hatóságoknak a nyersbőr-kereskedők nyersbőr begyűjtését elősegíteni és biztosítani kell. A kezdeményezést e téren Testületünk megindította. Mohay Ferenc elnök Tisztázat. — Pécsi polgm. 1945—D. 12.38315. A polgármesteri hivatal kezelési feljegyzése: „Az iparügyi miniszterhez tett jelentésbe felvéve. Irattárba. 1945. II. 2." Mohay Ferenc a Pécsi Ipartestület elnöke márc. 1-én kérte a pécsi járási főszolgabírót, hogy a járásbeli iparosokat mentesítse a közmunka alól. A kisiparosok ugyanis azzal a panasszal fordultak a testülethez, hogy őket a községi elöljáróságok rendszertelenül, ötletszerűen vezénylik ki napszámos jellegű közmunkára. Sokkal több munkanapot töltenek el így közmunkában, mint a község többi lakói, ezért műhelyeiket nem tudják fenntartani. Az ipartestület elnöksége azt javasolta, hogy a kisiparosokat, azok tanoncait és segédeit csak szakmabeli közmunkára vegyék igénybe a községi elöljáróságok, mert a mezőgazdasági eszközök kijavítása máris égetően szükséges, a községi iparosoknak pedig elsősorban a mezőgazdaság érdekeit kell szolgálni. (Pécsi j. fszb. 1945—652.) A megye székhelyéhez hasonló volt a kisiparosság helyzete a községekben is. A siklósi járási ipartestület arról számol be a főszolgabírónak, hogy igen súlyos nehézségekkel küzködnek a kézműiparosok, s a munka csaknem megbénul a szerszámhiány miatt. Nincs nyersanyag, hiányzik a cérna a szabóknak, az oxigén a hegesztő iparosoknak, a kovácsszén a kovácsoknak. Egyéb akadályok is fennállnak: pl. a közbiztonság bizonytalansága, előfordult az üzletek vagy raktárak fosztogatása. Ez a súlyos helyzet mintegy 380 siklósi és 700 falusi iparost érint. Kérik tehát, hogy különösen a lakatos, szabó, cipész, szíjgyártó és borbély iparágak legyenek ellátva a legszükségesebb szerszámokkal és a közigazgatás tegyen hatékony lépéseket a közbiztonság helyreállítására. (Siklósi j. fszb. 1945—2170.)