Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - ÓDOR IMRE: Baranya megye és a napóleoni háborúk kori nemesi felkelések

hány József százados és Tanárky Gyula főhadnagy érdeme, hogy sikerült megfelelő magyar nyelvű regulamentumokat készíteni.

66 A megye április 8-i közgyűlésének határozata szerint ,,. . . feő adó szedő Urnák meg hagyatik, hogy 12 példányt az Insurrectionalis Cassának kölcségével megszerezzen". Ekkor került sor az „insurrectionalis választmány" felállítására is, melynek tagjai a következők voltak: Kajdacsy alispán, Koller József, Esterházy László gróf, Zsivits Mátyás kanonok, Kapuváry Károly, Mihálovics József, Madarász József, Jeszenszky Antal, Bésán Gábor, Sauska Antal, Bálovits Zsigmond, Hegedűs Ferenc, Barthos József, Bittó Titusz, Répás Leopold, Raisz József táblabírák, Kapuváry János és Kajdacsy Antal főszolgabírók, Zöld János és Bauer János uradalmi ügyészek, valamint Cséby Ignác aljegyző. A választmány feladatát így fogalmazták meg: „...mindenekről mellyek a Megyebéli Nemes Felkelésnek öszve szerkesztését, vagy egyéb akár mi rendben lévő szükséges környülállásait tárgyalnák, tanácskozzon, munkálkodjon a következésről megtévén a Nemes Vármegyének jelentését."

67 A választmány tagjai közül Bésán Gábort a ruházat beszerzésével bízta meg, Bittot, Sauskát, Bauert pedig a lovak „öszve szerzendésére" utasította. A felmerülő költségeket a megye „házi" pénztárából kívánták megelőlegezni. A felkelő csapatok felszerelése és felfegyverzése megyénkben, de országosan is vontatottan haladt. A megyék többsége a szükséges fegyverrel, felszereléssel és olyan kapacitással nem rendelkezett, amely rövid időn belül pótolhatta volna a hiányzó készleteket, melyeket a sorhad által kiürített fegyvertárak sem biztosíthattak. A központi készletek elégtelensége egyre nyilvánvalóbbá vált. Az Óbudai Gazdasági Bizottság már 1809. március 14-én kijelentette, hogy a felkelők részére nem tud elegendő posztót szállítani, lószerszámot pedig egyáltalán nem tud biztosítani.

68 A tüzérségi igazgatóság is úgy értékelte a helyzetet, hogy az inszurgenseknek semmiképpen sem tud még fegyverekkel szolgálni. A haditanács az állandó hadsereg növekvő szükségletei miatt, kard helyett csak szurony szállítását vállalta. József nádor erőfeszítései is csak csekély eredménnyel jártak. Az uralkodóhoz intézett sorai hűen tükrözik a helyzet súlyosságát: „.. . nem veszem magamra azt a felelősséget, hogy azon pillanatban, midőn a monarchia megmentése forog kockán, a hós magyar nemességet a felszerelés és fegyver hiánya tétlenségre kárhoztassa."

69 Az inszurrekció szervezése a kezdeténél tartott, amikor I. Ferenc 1809. április 8-i manifesztumában bejelentette az újabb háborút birodalma népeinek. Két nappal később - az Osztrák Császárság hadseregeinek támadása napján - az uralkodó utasította József nádort, hogy hívja hadba a magyar nemesi felkelést.

70 Az inszurrekció főparancsnoka ennek értelmében haladéktalanul elrendelte a felkelők második - hadi — szemléjét. . Több vármegyében azonban április közepéig még az első (sorozó) szemlét sem tartották meg. A késedelem oka általában az volt, hogy a saját költségükön bevonulókkal szemben elsöprő többségben voltak azok, akiket a vármegyéknek kellett 66 R. Kiss: i. m. I. 53-57. A regulamentumokról lásd még Marka Árpád: Adalékok a magyar katonai nyelv fejlődéstörténetéhez. HK, 1959. 2. sz. 308-317. 67 BML Kgy.jkv. 1809. 196. p. 68 R. Kiss: i. m. I. 58. 69 Idézi R. Kiss: i. m. I. 59. 70 Domanovszky: JNÉ, I/2. 235-236.