Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - ÓDOR IMRE: Baranya megye és a napóleoni háborúk kori nemesi felkelések

A nemesi felkelés - úgy tűnt - Bécs száméra végképp elveszítette jelentőségét. A francia háborúkat megelőzően csupán egyszer került sor hadba hívására, az osztrák örökösödési háború kezdetén, 1741-ben. A magyar nemesség ugyanakkor Európában szinte egyedülájló számaránya folytán (az 1784/87-es népszámlálás alapján létszáma mintegy 400 ezer főre - közte közel 200 ezer férfi - rúgott, s ez az arány a lakosságnak megközelítőleg 5%-át jelentette

11

) nem csekély tartalékot jelenthetett a hadsereg számára. S valóban, 1741-ben már szembe is került az önálló magyar seregrészként történő alkalmazás rendi törekvése azzal az udvari elképzeléssel, amely az inszurrekciót a birodalmi ezredek kiegészítésére kívánta felhasználni. Az ellenségtől fenyegetett ifjú uralkodó Mária Terézia s a megegyezésre hajlandóságot mutató rendek kompromisszumos megállapodásaként jött létre az 1741. évi 63. tc. az általános felkelésről.

12 A törvénycikk a személyes felkelésen kívül - egyedi esetként — a portális felkelést is elrendelte. A birtokos nemeseket kötelezték minden nádori porta után egy-egy lovas katona felszerelésére és eltartására. Baranya vármegye nemességét Horváth Dániel alispán képviselte a diétán. Az 1741. szeptember 11-i ülés lelkes felajánlásának („...vitám et sanguinem . ..") megfelelően fogott a megye a felkelés szervezésébe, ám a lelkesedés tiszavirág életét jelzi, hogy a 88 fős baranyai csapat vezető posztja csak többszöri jelölés, illetve lemondás után lelt gazdára a néhai alispán fiának, Petrovszky Ferencnek személyében.

13 A felkelők hadnagya Vranovics János (a megyei ügyész helyettese), a zászlótartó pedig (Szvilkovics) Hegyi György (megyei esküdt) lett. Az 1742. július 9-én ismét fegyverre kelt megyei felkelők tisztjeivé szintén őket választották meg. A háború kimenetele folytán az 1744-es esztendőben kétszer is sor került a nemesség fegyverbe szólítására. A május 19-én kiálló lovas felkelők megyei kapitánya Hegyi György, hadnagya Bana Mátyás, zászlótartója pedig Hojcsy Benjamin lett. Az augusztus 31-én kiállított sereg tisztjeinek a következőket választották meg: Vranovics György (kapitány), Hegyi György és Bana Mátyás (hadnagy), Hojcsy Benjamin (zászlótartó), Zombory Imre (hadbiztos és szállásmester), őrmesteri rangot nyertek: Balovits József és Major FerencM Az örökösödési háború első időszakában az 1742-es sziléziai harcokban a magyar nemesi felkelésből önállóan csupán 3 huszárezred vett részt, a kislétszámú megyei kontingensek túlnyomó részt az egyes reguláris ezredek kötelékében harcoltak. A 2. sziléziai háború idején (1744-45) már mintegy 7000 lovas és 2000 gyalogos inszurgens támogatta a sorhadat.

15 Az inszurrekció tehát Mária Terézia ingatag trónjának megvédése idején ismét felbukkant a feledés homályából. Alkalmazása azonban ismételten bebizonyította, hogy az állandó keretet nélkülöző, nehezen mobilizálható, kiképzetlen, rosszul felszerelt és felfegyverzett, képzetlen tisztikar által vezetett nemesi felkelés sorkatonasággal szemben nem használható, sorhad közé beosztott fegyelmezetlen egységeik pedig a reguláris alakulatok rendjét is megbonthatják. 11 A nemesség létszámára: Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787). Szerk.: Dányi Dezső és Dávid Zoltán. Bp. 1960. 12 Éble Gábor: Törvényhozás az insurrectióról 1741-ben. HK, 1897. 160-224, 352-387, 555588. 13 Angyal PáhBaranya vármegye 1732-től 1742. október 29-ig. PBMEÉ, 1910. 84. 14 Angyal Pál: Baranya vármegye 1742. október 29-étől 1750. július 17-ig. PBMEÉ, 1911. 14. 15 Berkó István: A magyarság a régi hadseregben. Magyar Katonai Közlöny, 1926. Melléklet, 29-30.