Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok és források Baranya XIX. és XX. századi oktatás- és művelődéstörténetéhez - SÜLE TAMÁS: Baranya és Pécs orvostörténelme érmékben

került sor. A résztvevők száma mindössze 182 volt, a legkevesebb az összes addig lezajlott gyűlés között. Ennek magyarázata lehet, hogy ugyanakkor tartották a tanáregyesület évi közgyűlését Tátrafüreden, valamint szeptemberben rendezték Budapesten a nemzetközi közegészségügyi és demographiai kongresszust. Ennek ellenére a kiadott „Munkálatok" (50) szerint a XXVII. Vándorgyűlés - melynek elnöke Dulánszky Nándor pécsi püspök volt — „méltóan sorakozik elődjei mellé". Kivette részét a gyűlés sikeréből Pécs városa is „amennyiben a szíves vendéglátáson kívül feljánlotta az „Emléklapok"-at „Pécs sz. kir. város múltjából és jelenéből", melyben Ágh Timót dr. tanár szerkesztésében „Pécs város arra leghivatottabb férfiai 4 részben ismertetik városukat földrajzilag és történelmileg, természetrajzilag, közegészségügyileg és végül culturalis tekintetben". Az „Emléklapodból kiderül többek között, hogy míg 1842-ben Pécsnek 14 616 lakosából 1/3 magyar, 1/3 német és 1/3 bosnyák volt, addig 1890-ben már 34 000 lakost számláltak össze, melyből 25 000 vallja magát magyarnak. A nagy lélekszámgyarapodás azonban főleg bevándorlásból származott, ezért jelentősen csökkent az őslakosok, a „pécsi tükék" számaránya. Külön érdekesség volt, hogy a korábbi pécsi (1845) Vándorgyűlés résztvevői közül hárman (Dobszay Antal kanonok, Hölbling Miksa nyugalmazott vármegyei tiszti főorvos és Mó/er Móric nyug. tanár) a jelen gyűlésnek is tagjai voltak. Említésre méltó, hogy a megnyitó ülésen a pécsi ciszter (ma Nagy Lajos) Gimnázium egykori tanulója, a magyar közegészségügy európai hírű megteremtője Fodor József budapesti egyetemi tanár tartott előadást „A betegségre való hajlandóság"-ról címmel. Az orvos-sebészi szakosztályt Szabó Dénes professzor nyitotta meg „A gyakorlati szakoktatás jelene és jövője" című előadásával. A természettudományi szakosztály első előadója Entz Géza. a neves zoológus professzor volt. Loewy Lipót Pécs város csatornázásáról értekezett, míg Lakits Ferenc „A szerves élet lehetőségéről a földön kívül" címmel tartott vetítettképes előadást. Némi anakronizmusként a vetítő fényforrása petróleumlámpa volt, melytől kormos lett a közönség ruhája. A Vándorgyűlés résztvevői most is kihasználták az alkalmat, hogy megismerjék a várost és környékét: városnézés, mecseki és harkányi kirándulás szerepelt a programban. Támogatta a Vándorgyűlést a Dunagőzhajózási Társaság - mely, mint a bányák tulajdonosa - külön füzetben ismertette a pécsi kőszénbányák történetét, földtani viszonyait, a termelési és technológiai vonatkozásokat, a munkásjóléti intézményeket. Mindezek szemléltetésére meghívták a Vándorgyűlés tagjait bányalátogatásra. Ebből az alkalomból 73 mm átmérőjű öntöttvas érmeket kaptak a résztvevők ajándékba, melynek előlapján a magyar címer a koronával és „Pécsbányatelep 1894. július 5." körirat, míg hátlapján a Dunagőzhajózási Társaság címere (horgony kötéllel) és „A bányalátogatás emlékére" körirat, valamint a bányászat jelképe, a keresztbe tett kalapács és bányász ék látható (4., 5. ábra). Ez a rusztikus bányalátogatási érem stílusánál és témájánál fogva kilóg ugyan a Vándorgyűlés korábbi míves, művészi kivitelű vert emlékérmeinek sorából, de mégis a sorozat utolsó tagjának tekinthető. A harmadik pécsi, összességében XXXIX. Vándorgyűlésre 1927. aug. 28.-aug. 31. között került sor. Ennek „Munkálatai" anyagi fedezet hiányában már nem jelenhettek meg. Az események mégis jól nyomon követhetőek, mert a helyi sajtó bőségesen tudósított a főbb mozzanatokról. Ennek a Vándorgyűlésnek az arculatát az időközben (1923-ban) Pécsre költözött Erzsébet Tudományegyetem jelenléte határozta meg. Főleg az Orvosi Kar tanárai és oktatói szerepeltek nagy számú