Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok és források Baranya XIX. és XX. századi oktatás- és művelődéstörténetéhez - SÜLE TAMÁS: Baranya és Pécs orvostörténelme érmékben

menyében találhatók. A kivételek: Pékár — Corka, Schmidt Lajos és a Doktor Sándor Egészségügyi Díj érem, melyek fotóinak átengedéséért szerző ezúton mond köszönetet à Gorka családnak, dr. Schmidt Péternek és dr. Márton Zoltánnak. Nem kerültek felsorolásra jelen munkában a Pécsett tanult, de később nem itt dolgozó neves orvosok (pl. Fodor József, Radnót Magda, Weil Emil), a pécsi orvosi egyetem címzetes tanárai (pl. Wenhardt János, Petényi Géza, Soós József), akiknek fő működési területe nem Pécs volt, valamint oz egyetem tiszteletbeli doktorai (pl. Korányi Sándor), mert ez a terjedelem rendkívüli növekedését eredményezte volna, hiszen pl. Korányi Sándor 10. Fodor József 14 érmen szerepel. Végezetül meg kell jegyezni, hogy a különböző jutalomérmek (mint pl. az Erzsébet Egyetem Baráti Egyesületének Emlékérme, oz Erzsébet Egyetem alapításának és Pécsre költözésének emlékérme, o Pro Universitate, a Pro Amicitia, a Dr. Doktor Sándor, a Kossuth Zsuzsa, a Steinmetz emlékérem stb.) kitüntetettjeinek névsora sok érdekes információt jelentene az egyes korszakok tudományos, társadalmi és politikai viszonyaira nézve, de ennek feldolgozása egy újabb tanulmány terjedelmét kívánná meg. Ugyancsak érdekfeszítő lenne a pécsi orvosok, tudósok, kutatók, oktatók által elnyert, egyéb egyetemek, tudományos fórumok, társaságok, intézmények által adományozott kitüntetések, emlékérmek áttekintése, összegyűjtése, de könnyen belátható, hogy ez retrospektive szinte megoldhatatlan feladat. Szerző reméli, hogy jelen munkája hasznos adalék lesz az orvostörténetem, a helytörténet, a kortörténet és a numizmatika iránt érdeklődő olvasónak. Ha reményében nem csalatkozik, fáradozása nem volt hiábavaló. /. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók pécsi vándorgyűlései A múlt század első felében a tudományos élet fellendülése következtében Magyarországon több orvostársaság alakult, így elsőként 1837-ben a Budapesti Királyi Orvosegyesület, majd 1838-ban a Temesvári, 1839-ben a Nyitrai. a Szatmári és a Miskolci Orvosegyesület (19), de ezek egymástól elszigetelten működtek. Hiányoztak azok a fórumok, amelyeken a természettudományok elméleti és gyakorlati művelői eredményeiket, tapasztalataikat kicserélhették volna. Ezt a hiányt megszüntetni volt hivatva a Bene Ferenc pesti egyetemi tanár, orvoskari dékán és Bugát Pál, a neves nyelvújító orvos, az első magyar nyelvű orvosi folyóirat, az Orvosi Tár alapítója és szerkesztője javaslatára 1841-ben létrejött Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlése. Ez az intézmény a 19. században a magyar természettudományos élet egyik legjelentősebb fóruma lett és életében, közel százéves fennállása alatt, az orvosok mindig vezető szerepet játszottak. (37, 40). 1841 és 1933 között, az ország különböző városaiban összesen 41 alkalommal hívták össze a Vándorgyűlést, amelynek az alapszabályban lefektetett célja: személyes ismeretség, orvosi és természettani ismeretek, tapasztalatok s új találmányok, mennyiben lehetséges, élőszó* általi rövid közlése és terjesztése, sőt a gyűlések helyének változtatásával a hazai vidékek helybeli ismertetése is" (49). A főváros összesen 6 alkalommal adott otthont a gyűlésnek, míg a 28 vidéki rendező város közül a legtöbbször, háromszor Pécs látta vendégül a résztvevőket. (54) (1. ábra) A természettudományos kutatás és a tudományos ismeretterjesztés színes és széles skáláját ismerhetjük meg a vándorgyűlések történetéből, amely még a mának is sok tanulsággal szolgálhat. Az első pécsi összejövetelre 1845 augusztusában került sor. A pécsi VI. Vándor-