Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok és források Baranya XIX. és XX. századi oktatás- és művelődéstörténetéhez - GALAMBOS FERENC: Winkler Mihály a „közjó" előmozdítója a XVIII. században

A földesúr, a főszolgabíró és a nép: „Az auguszus 15-iki búcsút nagyon megzavarta a földesúr, mivel az eddigi kilenced helyett heted szolgáltatást követelte a néptől. Ebben az évben ugyanis nagy pör támadt a nép és a földesúr között: a földesúr hallatlan szolgáitatásokat akart kicsikarni: a gabonaféléből is, a borból is hetedet akart szedni. Azt akarta továbbá, hogy az iparosok segédei is végezzenek havonkint egynapi robotot. Erre akarta az özvegyeket is kényszeríteni. De a lakosság minden erejével ellenállt. Némelyektől erőszakkal már be is hajtotta a hetedet. Ennek az ügynek következménye volt o búcsúebéd körüli zavar: ugyanis más években a földesúr vendégelte meg a vidékről jött vendégeket. Fentiek miatt azonban most mit sem akart haragjában erről tudni. A földesúr szégyenére a szentmártoni tisztviselők adtak ebédet a vendégségbe jött plébánosoknak. Végül a mágocsi szolgabíró szétzavarta a vásárt.. ."

ÍM „November 17-én a földesúr új rendet vezetett be a gödrei lakosság vezetésére: 24 férfit nevezett ki, hogy a jövőben ne az egész községet kelljen gyűlésre a bíró házába összehívni bizonyos fontos dolgok megtárgyalására. Ezentúl csak ezt a 24-et hívják össze és határozatuk érvényes, hacsak a földesúr másképpen nem rendelkezik. Új bírót is nevezett ki, pedig azt eddig mindig újévkor választották. A hegyközség számára is nevezett ki másodbírót és esküdteket. Az összes újonnan kinevezettnek a templomban kellett esküt tennie, hogy hűségesen töltik be tisztüket. Mise után a kocsmárosnak 36 személy részére ebédet kellett készítenie, a földesúr minden személy után harminc krajcárt fizetett neki. Két akó bort is kellett kimérnie. Zenészeket is rendelt. Azokat a férfiakat, akik nem akartak táncolni, kényszerítette rá. Néhányan ittasan a földesúr dicséretében ilyen szavakra ragadtatták magukat: nyájasságban és kedvességben nincs párja a mi urunknak. Ti. ő maga is beállt a táncolók közé és megforgatta az asszonyokat. Éjjel 11 óráig maradt együtt velük azután hazaküldte őket..."

110 „1801. január 20-án kaptam kézhez a püspöki helynöki hivatal utasítását, hogy idézzem a püspöki szentszék (egyházi bíróság) elé Hersching János sásdi főbíró urat. Ugyanis nyilvános istenkáromlásaival előidézett közbotránkoztatásai miatt följelentés ment ellene, ö azt hitte, tőlem indult ki ellene a vádaskodás. Tehát boszszút akart rajtam állni és magához hívatta a gödrei bírót. Meghagyta neki, hazaérkezvén azonnal hívja össze a község egész lakosságát és hirdesse ki: ő, a főbíró, 50 botbüntetés terhe mellett megtiltja, hogy bárki is megfizesse a plébánosnak a keresztelési stólapénzt. Mikor ez tudomásomra jutott, következő levelet írtam neki: Tekintetes Főbíró Úri Dn fölfüggesztette a keresztelési stólát és 50 bottal fenyegette meg a gödreieket, ha ellene cselekszenek. Nem tudom, hogy csak személyemnek szól ez a tilalom, vagy a kerület összes plébánosának? Bárhogy is áll a dolog, önnek ehhez nincsen joga. Milyen jó volt pedig a stólapénz, mikor Uraságod a sásdi plébános egy külközségét a jövedelem szempontjából bérbe vette! Uraságod akkor nagyon is buzgón szedte be keresztelésért járó fizetséget! Sőt, az asszonyoknak ezen felül — a vasárnapi mise elmulasztásával — gabonát kellett az Dn számára tisztítaniok, hogy tisztán kaphassa meg. Ha a plébánosok olyan pontosan megkapnák híveiktől évi járandóságaikat, mint a főbíró urak a fizetésüket úgy, hogy egy fillér híja sincsen, mi plébánosok is könnyen elhagynák a keresztelési stólát. De ez a stóla jelenti számunkra a mindennapi megélhetésünket, mert egyébként igen gyenge a fizetésünk. De annak ellenére, hogy Uraságod nagyon pontosan fölveszi fizetését, ki tudná számba venni a nyomorult nép ellen elkövetett sokféle zsarnoki elnyomást: malacait téli eltartásra kiosztotta az egyes falvakba, hogy a szerencsétlenek ingyen etessék. Most pedig a sásd iáknak kell házanként Uraságod sertéseit legeltetniök, mivel kondásait katonának adta el. És mennyi pénzt fogod el katonaállításkor?! És ha még fölemlíteném azt a sok elnyomást, amit a fa eladásával művel! A mi stólánkat országgyűlési törvények szentesítik. Azonban mi lesz Uraságoddal, ha nyilvánosságra hozzuk, amiket föntebb elsoroltam és biztosan meg is tesszük. Közben szíveskedjék e levelem tartalmát jól emlékezetébe vésni és megjegyezni. De ho el is felejtené, tudja meg, hogy bemásoltam plébániám protakollumába! Annak idején majd előveszem... Gödre, 1801. február 3... m Uo. 210. o. "» Uo. 212. o. Ui Uo. 143. o.