Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok és források Baranya XIX. és XX. századi oktatás- és művelődéstörténetéhez - GALAMBOS FERENC: Winkler Mihály a „közjó" előmozdítója a XVIII. században

adtunk ki. Ebből következik, hogy más plébániáról 1423-man gyóntak itt; Kaposvárról legalább négyszázan. Ugyanis szombaton du. csapatostul jönnek ide a kaposváriak. Legtöbben gyónásukat is itt végzik. Köztük - és ez csodálni való — hét vármegyei katona is volt, akik szintén itt gyóntak."

83 „Nagyboldogasszonykor, búcsúkor olyan nagy tömeg volt itt, mint még soha, mióta a falu fönnáll. Ka négyszer akkora lett volna is a templom, nem tudta volna befogadni. Hatalmas számú gyónó: mór előtte voló nap érkeztek meg a kaposváriak; du. 4 órától este 9-ig gyóntattam, másnap reggel meg már négykor a gyóntatószékben ültem. A sok gyónó között alig volt gödrei húsz. Pedig a gödreiek búcsúja volt... Semmire se becsülték a búcsú lelki hasznát. Az ifjúság már kora hajnalban a kocsma homlokfalának ablakában elhelyezett egy selyemszalagokkal fölékesített kost. A kos nyeremény lesz a németeknél szokásos ivászat győztesének. Ez a kos igézte meg a gödreieket és három napon át a kocsmába vonzotta őket. A sok nép láttára így nyilatkoztak egyesek: Ha esperesünk még soká nálunk marad, Gödréből nemsokára zarándokhely lesz.

84 Nem kevesen voltak köztük, okik nem szívesen látták, hogy másunnan magyar hívek jönnek és templomukban elfoglalják az ő helyüket."

85 Winkler külön beszédet szánt e problémának és kérte, buzdította népét, ne legyenek féltékenyek a más faluból jövő magyar hívekkel szemben: „... Vannak köztetek elégedetlenek, mert mindenfelől nagyszámú magyar hivő jön ebbe a templomba. Ezek hamison ítélik meg ezt a dolgot és így beszélnek: a mi papunk gyűlöli a németeket és nem állhatja őket. Kedvesem, nem helyesen beszélsz. Mi igézett meg, hogy kétségbe vonod szeretetemet a németekkel szemben? Gondold meg, ha nem volna szívemben a legnagyobb szeretet a németekkel szemben, akkor fárasztanám magam minden vasárnap és ünnepnap? Úgy tehetnék én is, mint más papok, akik nem minden vasár- és ünnepnap beszélnek. Vagy ha ezt nem akarnám tenni, van segítőtársam, aki helyettesíthetne és elmondhatná helyettem a német prédikációt, én meg utána a magyart mondanám. De az Irántatok való szeretet, mely szívemben ég, nem engedi, hogy így járjak el veletek. Nem nézhetem, hogy más adja elő nektek az Isten igéjét. Mivel én vagyok a pásztorotok és ti az én kedves juhaim, magam akarom e föladatot elvégezni, amíg Isten erőt ád hozzá ... Adósa vagyok görögnek és barbárnak, bölcsnek és tudatlannak - írja szent Pál —, én meg adósa vagyok a németeknek és a magyaroknak. Az apostolok fölosztották egymás között a népeket és hirdették nekik az evangéliumot — én meg hallgassak, mikor ez a nép idesiet, hogy hallja az Isten szavát. Mivel ti e tekintetben nem szenvedtek hiányt, ne vegyétek rossz néven, hogy ez a nép is felüdül az élő vízzel, amely az Isten szava. Csak nem követelitek tőlem, hogy kitessékeljem e népet, mivel hogy kicsi a hely?! Hát nem ismeritek a közmondást: türelmes juhok kicsi helyen is elférnek?... Ti így imádkoztok: Vater unser, ők azt mondják: Miatyánk. Ti is, ők is Atyátoknak mondjátok az Istent. Tehát testvéreiteknek nézzétek őket... Ne kívánjátok, hogy kizárjam őket Isten házából... ez a nép ugyanis kedves Isten előtt. Ne szégyenítsenek meg benneteket és ne mondhassák rátok másutt: a gödrei nép durva nép, az idegeneket kitoloncolja templomából. Inkább nyissátok meg templomotok kapuját és hívjatok be minden népet.. .'

,86 A hívek közti ez az ellentét, mint szóbeszéd eljutott Viser Bálint nádasdi plébános fülébe, aki helytelenítette Winkler eljárását. Winkler vitába szállt vele: 83 Uo. 104. o. 84 „Wir werden bald eine Wallfahrt in Gödre haben, wann unser Dechont nocht lang lebt bey uns." 85 Uo. 106. o. 86 Uo. 50. o. - Winklernek hét beszéde maradt meg. Akkoriban a papok prédikációja hosszú volt; ez a beszéde is hét ívoldalt tölt meg magyar fordításban. Winkler igen szigorú volt beszédeiben, de akkoriban ez volt a korszellem.