Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)
Tanulmányok és források Baranya XIX. és XX. századi oktatás- és művelődéstörténetéhez - GALAMBOS FERENC: Winkler Mihály a „közjó" előmozdítója a XVIII. században
esetünkben pedig, főieg a 18. és a 19. században a falu életének irányítása nagyrészt a paptól is függött, intézmények létrehozása az ő föladata volt és ehhez elkerülhetetlenül anyagiakra is szükség volt. Az anyagiak előteremtése a nép nagy szegénysége miatt tág lehetőséget nyitott esetleges összeütközésekre. Ezek hatása alatt a plébános, aki a krónikát írta, sokszor sötétebb képet fest és kevés világos szín kerül vásznára. A nehezebb ügyek jobban megmaradnak az emlékezetben és így majdnem természetes, hogy ezekből több kerül a krónikába. A nép nevelése: művelése, rendre szoktatása, emelése közben tűnik ki, milyen bőven burjánoznak az ember természetében gyengeségek és hibák. Igen találó ennek jellemzésére a gyümölcsfa és vadhajtásairól vett hasonlat: szükség van kertészre, aki azokat nyesegeti. Szakadáton 1759-69 között működött: „Utód Uraim! Krisztusban Testvéreim! veletek kívánok maradni. Nem úgy, hogy tanítani akarnálak, hanem abbó! a célból, hogy meghalljátok tőlem, miképpen is keletkezett valamikor ez a plébánia? Az öregektől, akik már meghaltak és akiket ti éppen ezért már nem kérdezhettek meg, szorgalmasan minden után érdeklődtem. Nem kis csodálkozással fogjátok majd tőlem megtudni, milyen erkölcsű és szokású nép lakott itt régebbi időkben. Ez aztán segítségtekre lesz, hogy annál könnyebben elérhessétek célotokat. Ez a cél nem lehet más az Úr tisztelete és dicsősége jámbor nép által... Ez a vidék 1687-ben szabadult föl a török uralom alól. (Diós)Berényben találkoztam öregekkel, akik akkor néhány éve már mint házasok éltek. Kérdeztem tőlük, milyen lakott helyek voltak ezen a környéken akkor? A mostani Szakadáthról semmit sem tudtak. Ez világos bizonyíték arra, hogy hosszú ideig lakatlan- kiet ! en pusztaság volt. Az öreg berényi magyar férfiak azt mondták el, hogy ebből a pusztaságból ők nagy hasznot húztak: ugyanis itt híztak marháik, főleg pedig disznaik. Mindenfajta gyümölcsfa állt itt; ezeknek a maguk idejében akkora tömegű gyümölcsük volt, hogy ágaik a nagy teher miatt földig lógtak. A disznóknak azután nem is kellett fölnézni a gyümölcsre, hanem úgy szedték le az ágakról... de aztán vége szakadt a herényiek eme szerencséjének. Ugyanis miután Mercy Florimund gróf vette birtokba ezt az uradalmat, 1723 körül telepítette be e vidéket a mostani lakosokkal. Ez a nép Austrasiaból (németül Westrich), a Saar folyó vidékérő! jött. Abban az évben kb. tíz pár, a következő év pünkösdje körül pedig újra mások is jöttek, igy egy egész falu keletkezett olyan emberekből, akik valamennyien földiek. 62 Kis vagyonkájukat magukkal hozták, itt azután hosszú ideig a legnagyobb szegénységben éltek. Kenyerüket kőművesek mellett dolgozva részben uruknál, o hőgyészi grófnál, részben pedig Ozorán, sőt Szigethben (Szigetvár) keresték meg. Ez a nép nagyon beleillett ebbe a pusztaságba, mert nyelve is, szokásai is durvák voltak. Az öregek még most is gyakran olyan szavakat mondanak ki németül, melyeket született német sem ért meg magyarázat nélkül. Ha például azt akarja mondani: „nem tudok enni", azt így fejezi ki: „ich kan naut gfresz". Sokat kell majd fáradoznod, ha valamilyen bűnös szokás elhagyására akarod őket rábírni. Igen makacsok. Tele vannak mindenféle babonás szokásokkal. És mindenekelőtt gyermekeik keresztény nevelésében nagyon hanyagok. Ha néhány szülő kígyót nevelt volna keblén, nem tapasztalhatna nagyobb hálátlanságot, mint amilyen hálátlanok az itteni gyerekek főleg özvegy anyjukkal szemben. Nem mintha bántalmaznák őket, de igen gyalázatos és becsmérlő szavakkal mutatják ki tiszteletlenségüket. A szülő az oka; miért nem neveli őket kiskorukban? Aki kíméli a pálcát, gyűlöli gyermekét - mondja bölcs Salamon (Péld. 13,24). Oktalan anyák nem akarják vásott gyermekeiket megverni. Mikor aztán megnőnek, az anyáknak maguknak kell könnyeikkel a mulasztást pótolniok. Ilyenkor síratniok kell szerencsétlenségüket, mert fiaik és lányaik olyan kegyetlenek hozzájuk. * „. • - ex hominibus talibus, qui simul assent compatriotae..." Szakadott pl. tört. 1. és 2. o.
