Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok és források Baranya XIX. és XX. századi oktatás- és művelődéstörténetéhez - GALAMBOS FERENC: Winkler Mihály a „közjó" előmozdítója a XVIII. században

Winkler, hogy ezt az „alacsony műveltségi fokot" megszüntetni segítse, így ír Paintner főigazgatónak: „Kérem Méltóságodat, vegye oltalmába továbbra is ezt a kis grammatikai iskolát, igy ha nem is volna senki, aki az iskola fejlesztése érdekében kinyújtaná kezét, ne is lehessen senki, aki akadályokat gördítene útjába. És akkor a jövőben már nem lesz majd igaz, amit eddigelé Somogy megyéről mindenfelé szavaltak: Somogyban somot, mogyorót eleget ehetsz, De a' Tudományból keveset vehetsz."

41 A „Deák Oskola"

42 létrehozásában végzett levelezése megérdemelné a publikációt. Ha tudni akarnók, milyen erőfeszítéseket követelt abban az időben egy intézmény létesítése, e levelekből és személyes reflexiókból az apróbb részletekbe is betekintést nyerhetünk. Az olvasóban régóta fölmerült a kérdés, miért maradt Winkler személye ennyire a háttérben? ö maga mondja meg: „Súlyos betegségbe estem. Ennek folyamán egy éjjel nagyon fáztam, fölkeltem, hogy bundámért menjek, de a nyolc hónapig tartó láz annyira legyengített, és hanyatt estem. így többé lábra sem állhatok. Ha valahová menni kívánok, vitetnem kell magam."

43 Winkler ekkor már 76 éves volt. Ot éven keresztül vitette magát vasár- és ünnepnap a templomba, ahol betegsége ellenére elmondta mise előtt német, mise után magyar prédikációját. így a kaposvári gimnáziumért vívott küzdelmet ágyban fekve levelekkel és Vály ügyvéd közvetítésével vívta meg. Az eseményeket, a küldött leveleket és a válaszokat mind bemásolta „Protocollum"-óba egészen haláláig, 1810. március 2-áig. W

inkier és az „ispitái" A szociális kérdés intézményes megoldása elvben Mária Terézia 1756. október 12-iki rendeletével vette kezdetét. A rendelet megokolásában a királynő összefoglalóan így jellemez: a hazában - lehet mondani - minden tele van koldussal."

44 De a megvalósítás még soká váratott magára. Kevesen jutottak túl abban a korban az alamizsnálkodás kötelezettsége gondolatánál. Winkler egészen alulról jött, ismerte a szegénységet és az árvasorsot. Fiatal pap korában, 1757-ben látta Gödrén a „lotharingiai" szentgyörgyiek, sőt Rimpach Mátyás tanítója nagy-nagy szegénységét és meggyőződött, hogy „korpát, burgonyát és kevés kukoricalisztet" egybegyúrva sütötték kenyerüket, ö maga is szegényes körülmények között élt. A rábízott népben ezért nemcsak a vallás alanyait látta, akiket lelkileg kellett gondoznia, hanem meglátta bennük az embert is. És ezeket az embereket szívével nézte. Mikor 1763-ban árvák nevelésére országos intézmény létrehozására és támogatására érkezett püspöki fölszólítás, Winklernél ez kedvező fogadtatásra talált. Becsületesen megfelelt kötelezettségének, negyedévenként gyűjtött és beküldte a befolyt összeget. Sőt, mivel a plébánián volt három rászoruló gyermek, lépéseket tett ezeknek az intézetben való elhelyezésére.

45 41 Uo. 213. o. 42 így nevezi a magyar újság 1808. Szent Iván hava 5-én az Esterházy hercegtől ajándékozott iskolaépület fölavatásáról szóló tudósításban az új intézményt. 43 Gödrei pl. tört. 195. és 213. o. 44 Hóman-Szekfü, Magyar történet, Budapest, 1943. IV. kötet 521. o. 45 Ez az árvaház a Pozsony megyei Tollason volt; 75 fiú és 25 leány elhelyezését biztosította. Vö. Szakadáti pl. tört. 67. o. és Hóman-Szekfü i. m. 539. o.