Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok és források Baranya XIX. és XX. századi oktatás- és művelődéstörténetéhez - GALAMBOS FERENC: Winkler Mihály a „közjó" előmozdítója a XVIII. században

„Mikor 1778-ban a sekrestye boltozata elkészült, a földesurak közül az egyik nem restéit így beszélni: siessek a vakolással, hogy még a tél beállta előtt legalább ők hallgathassanak ott misét. Erre én ezt feleltem: mit kezdjünk ilyen kicsi, szűk helyiséggel, ide a hívek töredéke se fér be. Erre ő: .légyen csak nékünk!' Ehhez hasonlóan foglalt állást: „Mikor a templom padjai elkészültek, a Perczelek kérték, hogy lehessen nekik lakattal elzárható padjuk; vagy engedjem meg, hogy saját költségükön készíttethessenek maguknak padot és ezt csak ők használhassák kizárólagos joggal. Nem egyeztem bele. A Perczel família nagy, hamarosan több padot tartanának zárva. A hívő nép meg, mely legtöbbet fáradt, állva nézheti majd az üres padokat... Az is előállhat, hogy Kliegl földesúr, Kajdacsy szolgabíró stb. ugyanilyen követeléssel áll elő. Odajutnánk, hogy azoknak jutna csak ülőhely, akik legkevésbé járultak hozzá az építéshez. A népnek is nagy áldozatába került. Ugyanis, akinek kölcsönpénzen kellett a ráeső fuvart teljesítenie, nagy áldozatot hozott, aki meg a kézi roboton nem tudott megjelenni, annak helyettest kellett fogadnia. Ha utolsó pénzét adta erre, bizony száraz kenyéren élt utána. És most ezeknek ne engedtessék meg, hogy kényelmesen ülhessenek .. ."?

24 E templomépítésnek azonban megvolt anyagi vonalon is a haszna, tehát itt is a közjót szolgálta Winkler. Ugyanis nemsokára Bonyhád megkapta a vásárjogot és négyszer egy évben központja lett az egész környék kereskedelmi életének. A kereseti lehetőségek szaporodtak, a nép jóléte lassú emelkedésnek indult. Winkler négy helyen épített templomot. Bonyhádon kívül még Szakadáton, Gödrén és Bikaion. Bikaion csak azért, mert megsajnálta ennek a községnek szegény horvát népét, amely a maga erejéből sohasem vállalkozhatna ilyen föladatra.

25 A templomokban igen szép rendet alakított ki és ezzel is hozzájárult a nép neveléséhez az élet egyéb vonatkozásaiban.

26 W

inkier és az iskola Az általa vezetett krónikákban többször találunk utalást az akkori iskolára vonatkozólag, így megtudjuk, hogy (Díós)Berényben magyarok laktak, de ezek nem tartoztak egyházi ügyeikben a közeli Tevéihez, amelynek lakossága német volt. Licentiatus-tanítójuk volt. Ennek joghatósága volt házasságok megáldására, hitoktatásra, egyszerű módon való keresztelésre .. . Vasár- és ünnepnap saját házában tartotta a „magyar könyörgésnek" nevezett istentiszteletet és ájtatosságot.

27 Mivel hitoktatást is végzett, valószínűleg írásra és olvasásra is tanította a gyerekeket. Szárász községgel kapcsolatban megemlíti Heiser Péter nevét, aki a falu jegyzője és titokban tanítója is volt. A falu nagyrésze evangélikus vallású volt. Azonban az akkori törvények szerint ezek nem tarthattak saját tanítót, hanem a katolikus tanítóhoz kellett gyermekeiket küldeniök. Ezt nem akarták megtenni. „Mikor e sorokat írom csak egy evangélikus gyermek jár a katolikus iskolába. Ez is csak a számtan-tanulás miatt, mivel ebben kitűnő tehetség a tanító."

28 Udvariban magyar és német lakosság volt. A németek evangélikusok. Az uradalmi ispán közvetítésével a földesúr megengedte nekik, hogy saját tanítót alkalmazhassanak. Winkler bemásolta a plébániatörténetbe: „...falujukból beállíthatnak egy alkalmas férfiút, de idegenből nem hozhatnak iskolamestert. írásra, olvasásra oktathatja a gyermekeket, de egyébre nem." Winkler ez ügyben azt az állás24 Uo. 13. o. 25 Gödrei pl. tört. 106. o. 26 Bonyhádi pl. tört. 21. o. 27 Szakadáti pl. tört. 24. o. 28 Uo. 6. o.