Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok és források Baranya XIX. és XX. századi oktatás- és művelődéstörténetéhez - GALAMBOS FERENC: Winkler Mihály a „közjó" előmozdítója a XVIII. században

Egerben, meg Pesten végezte középiskoláit, Pécsett pedig a teológiát. 1754. január 13-án szentelték pappá. Három évig volt segédlelkész (Magyar)Széken. 175759 között első ízben vezette a gödrei plébániát. Majd tíz évig Szakadáton (Tolna m.) volt plébános. Ezt követte húszévi plébánosi működés Bonyhádon (1769-1789) és onnan tért vissza újra Gödrére és maradt haláláig (1789-1310).

7 Egy helyen megjegyzi, hogy popnövendék korában Pellérden találkozott egy „öregecske" plébánossal, aki még ismerte a török utáni első pécsi püspököt, Radanay Mátyást.

8 Mivel Radanay működéséről így értesült, mintegy százhúsz év történetét ismerte az egyházmegye életéből. Ez a százhúsz év magában foglalta a fölszabadulás utáni sivár pusztaságot, majd a keserves újjáépítést és a lassú fölvirágzást. Radanay Mátyás Ignác (1687-1703) kezdte az anyagi és lelki-szellemi romok eltakarítását, Nesselrode Ferenc a püspökség birtokjogainak visszaszerzésével biztosította az újjáépítés anyagi föltételeit, Klíma György (1751-1777), az egyházmegye legnagyobb püspöke (Winkler egyszerűen a „Nagy Püspöknek" nevezi őt) a szószoros értelemben újjáépítette a püspökséget, megszervezte az egyházi közigazgatást és ezt folytatta utóda, Esterházy László Pál (1787-1799). Klíma kimondottan barokk egyéniség, Winkler alatta kezdte meg papi működését, szintén barokk lelkiséggel rendelkezett, de környezete és életkörülményei igen szegényesek voltak. Mégis tudatosan vállalta a ráeső újjáépítési munkát és 56 éven keresztül áldozatosan folytatta. A török időkben és a fölszabadítási harcokban Baranya és Tolna területe majdnem egészen elpusztult. Winkler munkába-állásakor a „puszta-falvak"

9 benépesítése részben már befejeződött, részben még folyamatban volt. Winkler „Neo-Hungarus"-nak (új-magyar-nak) nevezi a más országokból ide került embereket.

10 Hihetetlen szegénység uralkodott a nép között, ezért a nép papja is szegény volt. Amíg elkészült a jövevény háza, földbe vájt lyukban húzta meg magát.

11 így papjának is vállalni kellett a nyomorúságos kunyhót. Első gödrei működéséről így ír: „... A mostani plébánia alatt áll egy kereszt. Ezen a helyen volt az első kápolnácska, körülötte a temető. Ettől mintegy 60 lépésnyire állt a pap nyomorúságos viskója. Kicsi kunyhószerű helyiség volt ez, melynek sem deszkapadlója, sem rendes menyezete nem volt. Alul földes padló, fölül vastagabb botokon nyugvó sárburkolat, melyet pókhálók díszítettek. Ha jobban akarod elképzelni, menj el egy kisebb faluba és ott keresd meg a disznópásztor kalibáját. Hát ilyen volt Gödre községben 1745-től az első papok lakhelye. (Figyeljük meg, nem a falu egyéb házaival hasonlítja össze, tehát nem olyan mint a nép háza, hanem mint egy kis falu kondásának „lakása"! — G. F.) A helyiség ajtaját fakilincs nyitotta és, ha a plébános valahová el akart menni, két krajcáros lakat őrizte minden „kincsét". De fában gazdag volt. Ugyanis a kunyhó földből kiálló fatuskók között állt. Ha esténkint sétálni ment, ez alig történhetett sebesülés nélkül, ha csak nem vitt magával mécsest." Winkler is két évig lakott e „plébániaházban".

12 Szakadáton 1741-ben építettek új házat. Azonban 1727-től „igen szegényes viskóban lakott a pap, abban a fészerben, ahol most a tűzifát tartjuk. Gabonáját a kertben ásott veremben helyezte el, mint ahogy másutt a falusiak is teszik."

13 7 Király József pécsi püspöknek (1807-1825) 1808. jan. 19-én írt leveléből. Gödr. pl. tört. 234. o. 8 Uo. 1. és 2. o. 9 Igy nevezi a török alatt elpusztult falvak romjait Somogyi Ferenc Batthyány Ádámné birtokairól készített összeírásban. Közli: Szita László. 10 Szakadat plébániatörténet 3. o. 11 Garay Alajos a lovászhetény] plébániatörténetben 3. o. 12 Gödrei pl. tőrt. 5. o. 13 Szakadat! pléb. tört. 21. o.