Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok és források Baranya XIX. és XX. századi oktatás- és művelődéstörténetéhez - KOMLÓSI SÁNDOR: Fejezet a pécsi óvodák történetéből

gató elismerését is kiérdemelte/'

5 Beadványához mellékelte Klivényi pécsi kanonoknak és Jónás pécsmegyei főtanfelügyelőnek „Bizonyítvány"-át, mely szerint ..... a pécsi kisded-ovoda vezetője és tanítója mind szakismeretének mind lankadatlan fáradozásainak oly kitűnő jelét adta, hogy őt ezért, valamint a nagyságos győri iskolatanácsos dicséretekkel halmozta, ugy a hozzá járó gyermekek szülői is átaljában kivétel nélkül megasztalják és becsülik." A maguk részéről sikeres tanítása, célszerű bánásmódja és erkölcsös élete szempontjából ajánlják pártfogásra. Az óvodával kapcsolatban a továbbiakban a pécsi Kalauz c. folyóiratból, amely szakközlöny az elemi tanügy és népnevelés barátai számára, idézünk fel híradásokat. 1866. jan. 25-én a pécsi kisdedóvoda javára fényes táncvigalomra hívja meg a közönséget a lap.

46 Nem sokkal később arról ad hírt, hogy Pécs országgyűlési képviselője sorsjegyen nyert és nyereményéből a sorsjegyárusnak, akitől a sorsjegyet vette, 100 forintot ajándékozott. Az azonban az összeget csak jótékony célra fordításra fogadta el és belőle 25 ft-ot a tek. városi polgárnagy úrnak a Pécsett alapítandó kisdedóvoda javára küldött. A lap így kommentálja az esetet: „Hogy az első adomány a szerencsés sorsjegyből származott, kedvező előjelnek tekintetik a keletkező városi óvodára nézve, melynek mielőbbi fölállítása nemcsak üdvös intézmény, de városunk egyik főhiányát pótolandja."

47 1866. áprilisában Schneider István jeles pécsi tanító hosszabb cikkben foglalkozik a pécsi óvodaüggyel. Azt írja, hogy gyakran látogatja Szigriszt József „mintaintézetét", sőt tanított is benne. „Volt alkalmam tapasztalni, mint kell az ártatlan 3-4 éves gyermekekkel elbánni, s mily ügyesen kell a kérdéseket intézni, hogy a kicsinyek kényszerítve legyenek gondolkodni, s mind amellett a tanítás érdekes, vonzó legyen." Bámulja, hogy Szigriszt mily ügyesen s élénken szemlélteti a legváltozatosabb érzéki tárgyakat, mily találóan szövi be egyszerű elbeszéléseit. Rátér arra, hogy ez az óvoda magánintézet, s tulajdonosa egyedül viseli annak terhét. Ez szerinte egyrészt lehetetlen, mert a kiadások tetemesek: szükséges egy jókora ház, kénytelen még segédtanítót is tartani, a gyermekek mellé szolgálat is szükséges, továbbá különféle játékszerek, melyek nem maradnak sokáig használható állapotban. Másrészt nem célszerű a magánintézet, mert csak a tehetősebb szülők járathatják ide gyermekeiket, a szegényebbek nem bírnak fizetni, így ki vannak zárva. Ezen lehetne segíteni, hiszen más kisebb városokban össze tudtak gyűjteni 8-10, sőt 16 ezer forintos alapítványokat, a 20 ezer lakosú Pécsett is össze lehetne valamit gyűjteni. Ha tudott adakozni itt a lakosság a felállítandó jogakadémiára, édes gyermekeik testi-lelki nevelő intézetére is tudna. Addig is, míg városi óvodákat lehet nyitni, óhajtja, hogy teljesüljön a magánkörökben beszélt hír, hogy a tanács segíteni szándékozik az óvodatulajdonost, minek ellenében kötelezné, hogy meghatározandó számú szegény gyermeket vegyen iföl intézetébe.

48 A következő számban bejelentik, hogy az óvoda új házba, a Barátok utcájában levő „Goldstein-féle" házba tétetik át. 45 BML. Pécs város tanács iratai 619/1864. Szigriszt József évi díjaztatásáért 1864. febr. 1-jén iktatva. Bizonyítvány kelte 1864. jan. 29. és 30. 46 Kalauz. — Szakközlöny az elemi tanügy és népnevelés barátai számára. Tulajdonos kiadó és felelős szerkesztő Szauter Antal, Pécs. II. évf. 1866. jan. 19. 16. sz. 250. old. 47 Kalauz, Pécs, li. évf. 1866. márc. 2. 22. sz. 349-350. old. 48 Schneider István: Néhány szó az első nevelésről, különösen a pécsi óvóintézet érdekében. Kalauz, Pécs, 1866. II. évf. 28. sz. ápr. 13. 441-442. old.