Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - SZITA LÁSZLÓ: Újabb adatok az 1687. évi török elleni hadjárat történetéhez

gasságáig, ahol 12-én elérte a „Lajos bástyánál" épített hidat, és megkezdték az átkelést, amit 14-én befejeztek, 15-én a választófejedelmi sereg is átkelt, azután másnap sor került Valpónál a két sereg egyesítésére. A fősereg képezte az 57 000 fős sereg jobbszárnyát, a választófejedelmi a balszárnyat. A megerősített, ellenség által elfoglalt Va/pót elhagyták, és továbbhaladtak Eszék felé, közben a tatárok a császáriak menetét folytonos megfigyelés alatt tartották. A mély, mocsaras erdőségeken keresztül vezető nehéz menet növelte a hadsereg harcvágyát és buzgalmát. Úgy tűnt, mindkét vezért egy dolog foglalkoztatja - az, hogy a nagyvezír, aki a foglyok kijelentése szerint megérkezett Eszékre, nem akar ott állomásozni. Kétnapi leírhatatlanul nehéz menetelés után, július 18-án az erdőségből kijutva megpillantották Eszéket és az egész ellenséges sereget a sáncaik alatt; de nem a szokásos hadirendben, hanem - ami még a birodalom létrejötte óta nem történt meg - erős, európai módra elsáncolt táborban, mely félkör alakban vette körül Eszéket, két oldalról a Dráváig nyúlt, és 60 ágyúval volt ellátva. A török lovasság egy része a sáncokon kívül állt, és csatározni kezdett a császáriakkal. A hercegnek egész 18-ára és még a 19-ére virradó éjszaka egy részére is szüksége volt, hogy a hadirenddel és a támadási diszpozícióval tisztában legyen. 19-én előnyomultak a császáriak, visszaűzték az ellenséges lovasságot a sáncok közé, és egészen puskalövésnyire megközelítették a sáncokat. Miután azonban több mint 6 órán keresztül kitartottak az ágyútűzben, és teljesen hasztalanul több mint 1000 katonát áldoztak, a hadsereg haditanácsa megtámadhatatlannak minősítette a törökök táborát és elhatározó, hogy azon az úton, amelyen jöttek, visszavonulnak a Dráva mögé. Ki vehetné rossznéven az eszéki hadjárat ilyen kimenetele után Ludwig őrgróftól, hogy amint a július 25-én Siklósnál felütött táborban ideje nyílt, tollat ragadott, s alaposan kiadta mérgét nagybátyjának erről a - mint azóta megtudta háta mögött lejátszott „katonai sétáról" .. .

4 ... Az Eszék elfoglalására tett sikertelen kísérlet után az egész hadjárat kimeneteléért felelős udvar egy új instrukciót

5 adott ki, őt 15 000 katonával a Dráva védelmére visszahagyta, a főseregnek a Dunát érintve Nagyváradot kellett megostromolnia, „hogy a tervbe vett visszavonulás ne ébresszen túlságos bátorságot az ellenségben, a győzedelmes és dicsőséges császári haderők hírnevének ne ártson, de ha ez az oly nagy költségekkel járó ostrom most eredménytelenül zajlana, az egész kereszténység belé vetett reménye mégis megőrződjék, és mihamarabb valami igazit tegyünk." Ez a parancs ismét új, Bécsben elő re nem látható zavaros helyzetben érte a sereget. Miközben a herceg a Dráva mentén leromboltatta a „Lajos erődöt", a hajóhidakat elsüllyesztette és a Szlavóniában a hadműveletekhez felhalmozott élelmiszerkészleteket szétosztotta a hadseregben, vagy megsemmisítette, a nagyvezír gyorsan helyreállíttatta az Eszék melletti hidat, seregét átvezette a Dráva balpartjára, és Baranyavárnál a Karasica mögött elfoglalta állásait és újra sürgősen elsáncolta magát. A herceg, akit aggodalommal töltött el az ellenségnek a Dráván való ily váratlan átkelése, féltette a Mohács melletti hidat és kapcsolatait, sietett, hogy fedezze ezeket, és július 31-én tábort ütött a Karasica balpartján, az ellenséggel szemben. Itt augusztus 6-ig tartották egymást kölcsönösen megfigyelés alatt, hiszen egyik fél sem mutatott kedvet, hogy támadást kezdjen. A köztes időt kis csetepaték töltötték ki,

6 melyek során a császáriak rendkívüli módon szenvedtek, miközben a számban és könnyedségben fölényben levő török 4 A levelet lásd Budától - Belgrádig 303-304. p. 5 Uo. fl Uo. 117-118. p. 42