Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Kormányzattörténeti tanulmányok a XIX. sz.-i Baranyáról - TEGZES FERENC: Baranya vármegye Közigazgatási Bizottságának „különleges alakulatai" (II. rész)

„... első fokúlag eljárt főszolgabíró — különös figyelmeztetéssel arra, hogy az 1898: II. tc, illetve az 1899: XUI. tc. által szabályoztatni rendelt vitás jogviszonyok mindenkor soron kívül, s legkésőbb 3 nap alatt intézendők el, s ez ügyekben az 1898: II. tc. 72. §-ban körülírt bíróság lévén hivatva eljárni, ez ügyek nem a vármegye alispánjához, hanem a közigazgatási bizottsághoz terjesztendők fel — utasíttatik, hogy panaszos kérelme tárgyában hozzon szabályszerű tárgyalás után érdemben határozatot."

79 A fellebbezések érdembeli elbírálásának gyors megvalósítását az is hátráltatta nagyon sok esetben, hogy nem a Munkásügyi Albizottság volt az illetékes a fellebbezés elbírálásában. Az albizottság 1898. július 23-án állapította meg Gaunn Péter véméndi lakos fellebbezéséről, hogy a rendes bíróság az illetékes, s ezért az elsőfokú pécsváradi járási főszolgabírói ítéletet megsemmisítette.

80 A baranyavári járás főszolgabírója 1903. szeptember 5-én elutasította Teleki Zsigmond villányi szőlőbirtokos panaszát, amelyben azt kérte, hogy a tőle megszökött 17 szőlőmunkást büntesse meg, mert szökésükkel 200 korona kárt okoztak neki. Az elutasítás indoklása szerint a bemutatott munkaszerződést nem az 1898: II. tc. 17. §-a alapján készítették el. E szerint pedig nem közigazgatási eljárásnak van helye, hanem a rendes bíróságnak kell az üggyel foglalkoznia. Teleki Zsigmond fellebbezését 1904. április 13-án tárgyalta az albizottság és helybenhagyta az elsőfokon hozott ítéletet.

81 Ugyancsak rendes bírói útra utasította a másodfokú hatóság 1905. december 12-i ülésén azokat az aratómunkásokat, akik nem voltak megelégedve a siklósi járás főszolgabírójának döntésével az aratási munkájuk fejében megítélt pénzkövetelésükkel kapcsolatban. Az indoklás szerint a községi jegyző előtt kötött szerződésen csak a jegyző neve szerepelt, s nem írta alá még az egyik községi elöljáró. Ezenkívül a fellebbező felek nem is erre a szerződésre alapították a keresetüket, hanem egy másik, szóban megkötöttre, amely viszont eltért az előzőtől, s így annak valódiságát vonja kétségbe. Ennek megítélése pedig a rendes bíróságra tartozik. Az eljárási költségeket viszont a fellebbezőknek kell viselniük, mivel a keresetüket az alispánnál nyújtották be, s nem pedig az erre illetékes Munkásügyi Albizottságnál.

82 A szentlőrinci járás főszolgabírója 1904. december 9-én Varsányi György és Kovács István döbröközi lakosoknak Frommer Sámuel csobokapusztai gazdasági intéző ellen támasztott követeléseiket — amelyet a cukorrépa szedéséért őket megillető fizetés meg nem adása miatt tettek - elutasította, mivel nem az 1898: II. tc. alapján kötötték meg a munkaszerződést. A megfellebbezett elsőfokú határozatot a Munkásügyi Albizottság 1905. március 14-i ülésén tárgyalta. A fellebbezést hatáskör hiányában visszautasította - hivatkozva a 2000/1898. FM. rendelet 43. §-ára. Ugyanakkor az elsőfokú határozatot megsemmisítette, mert az az ügy érdemi eldöntését tartalmazta, s ez a törvénybe ütközik. A földművelésügyi miniszter harmadfokon jóváhagyta a másodfokon hozott döntést, azzal a kiegészítéssel, hogy a törvény 73. §-a alapján a rendes bíróság illetékes ebben az ügyben dönteni.

83 Szabó Sándor és 5 társa pécsi lakosok 1902-ben panasszal fordultak a pécsi járás főszolgabírójához Varga Antal németürögi lakos, munkaadójuk ellen. Panaszuk tárgya a hátralékos munkabérük követelése volt. A főszolgabíró elsőfokon meg 79 2/1900. MAlb. jkv. 80 4/1898. MAlb. jkv. 81 909/1904. kb. 82 4781/1905. kb. 83 608/1905. kb.