Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - SZITA LÁSZLÓ: Újabb adatok az 1687. évi török elleni hadjárat történetéhez

viseltető Magyarországgal és Erdéllyel a hátukban a drávai és dunai átkelőhelyek megfigyelésére egy hadtestet hagyva, a főseregnek egy közeli ellenséges helységet kellett volna megtámadnia. A választásban nem tudtak megegyezni, az őrgróf Szigetet, a herceg Egert akarta. A véleménykülönbségek miatt nem jutottak határozott döntésre, és általában csak abban egyeztek meg, hogy a fősereget a Duna jobb partján Eszékre, a második sereget a bal parton Pétervárad felé vezénylik, és megfelelő hídlétesítményeken keresztül őrzik a kapcsolatot egymás között. Ilyen módon gondolták, hogy megakadályozzák a török fősereget a Dunán való átkelésben, izolálják a körülzárt Egert, Székesfehérvárt, Szigetvárt és Kanizsát; s a körülményeknek megfelelően vagy ostromba kezdenek, vagy egyesült erővel Szlavóniába, és egészen Belgrádig nyomulnak. Ennek megfelelően a lotharingiai herceg vezetése alatt álló főseregnek Esztergomnál, a második seregnek, melynek ekkor még Ludwig őrgróf volt a parancsnoka, Szolnoknál kellett gyülekeznie május 20-ára. A fősereg Belső-Ausztriában állomásozó ezredeinek Thum gróf tábornok vezetésével Pécs mellett mozgó tábort kellett alakítaniuk, hogy az előbbiek a Dráva felé haladtukban egyesülhessenek velük. Június 2-án indult meg a lotharingiai herceg Esztergomba, ahol azonban a teljes sereg helyett csak mintegy 15 000 katonát talált, akikkel sietve Buda felé elvonult. Az odafelé tartó menetelés közben megtudta, hogy az Eger előtti császári blokád hadtestét egy, a Péterváradról a Dunán áthaladó ellenséges sereg fenyegeti. Miután ezt Heister generális azonban szerencsésen elűzte és ismét visszavonult Péterváradra, folytatta útját a Dráva felé abban a reményben, hogy megelőzi a nagyvezírt - aki 40 000 katonával elindult Belgrádból - és megkezdheti a hadműveleteket egy Eszék melletti izolált ellenséges seregrészre való gyors rajtaütéssel. Ehhez szükségesnek tartotta azonban Ludwig őrgróf közreműködését, aki a második sereg néhány ezredével Pestnél állt, s Szolnokra, a kijelölt gyülekezőhelyre szándékozott elvonulni . . . Sem a távollevő választófejedelmet megillető személyes figyelmesség, sem FelsőMagyarország védelem nélkül hagyását tekintő katonai okok nem engedték meg az őrgrófnak, hogy rögtön engedjen a herceg kívánságának. Elutasította tehát a javaslatot.

3 ... A választófejedelem megérkezett a második hadsereghez és egyesítette a csapatokat Szolnoknál. A nagyvezír 40 000 fős seregével Péterváradnál állt, ahova időközben Belgrádból előrenyomult, a herceg a fősereggel Dárdánál volt. Fontos volt, hogy most időveszteség nélkül valamilyen vállalkozásba kezdjenek. Ludwig őrgróf elég erősnek tartotta a választófejedelmi sereget, hogy a nagyvezírt, akinek serege jórészt most gyűjtött új harcosokból állt, visszatartsa a Duna baloldalára való ákeléstől, sőt, hogy szembeszálljon vele, amikor a török sereg átvonul Péterváradon. Ezért felterjesztésében azt javasolta a császárnak, hogy a fősereg kezdje meg Szigetvár ostromát, és ha ezen túl van, és a körülmények megengedik, a választófejedelmi sereg a fősereg megerősítésével támadja meg Péterváradot. . . ...A várt utánpótlás teljes elmaradása és a T/sza-vidékek kifosztása arra késztették a választófejedelmi sereget - ahogy ezt az őrgróf előre látta —, hogy feladja az ostromtervet és a Pétervárad felé való vonulást, és a Dunához meneteljenek. Július első napjaiban érte el a választófejedelem serege Baját, ahol a hercegnek volt egy hajóhídja. Ide megérkezvén a választófejedelem közölte az ór3 Röder általában reálisan ítéli meg a főszereplők magatartását, de Badeni Lajossal kapcsolatos elfogultságát is rejteni próbálja és az eseményekben döntéseit kíséreli megmagyarázni.