Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok Baranya mezőgazdasági és ipari fejlődésének történetéhez - T. MÉREY KLÁRA: Dél-Baranya ipara és kereskedelme a XIX. sz. második felétől az első világháborúig

Az 1870-es években más bécsi vállalkozók (először Pfeifer József, később 1875-től — Schöller és Társa) szállított - elsősorban faárut - a Dráván.

7 A Dráva nagyon nehezen hajózható volt nemcsak az erős sodrása miatt, hanem medrében sok volt az iszaplerakódás. A bellyei uradalomról készített leírás szerzője állami segítséget sürgetett a Dráva-hajózás megkönnyítése érdekében. Azt is nehezményezte, hogy a Karasicán a víziközlekedést a malmok zsilipjei gátolják.

8 Az 1890-es évektől a magyar állam újabb összegeket fordított a Dráva hajózhatóvá tételére (1868-82 között ez a támogatás 600 000 forint volt), úgyhogy a századfordulóra a Dráva már Zákányig gőzhajóval, evezős hajóval és tutajjal járható volt. A hajózás ekkor már a Drávagőzhajózási Vállalat kezében volt.

9 A közlekedés előmozdítására a bellyei uradalom 1893-tól révvámszedési joggal egybekötött révátkelési forgalmat tartott fenn a Dunán, egy csavargőzössel Kiskőszeg (Batina), Főherceglak és a Bács-Bodrog megyei zombor-bezdáni törvényhatósági közutak közti közvetlen összeköttetés megteremtése érdekében.

10 A vizek szabályozása rendkívül költséges volt, s ezek egy részét az uradalmaknak kellett végrehajtaniuk. A Karasicát pl. a bellyei és a dárdai uradalom együttesen szabályoztatta, hogy ezáltal nagyobb, mezőgazdaságilag használható területhez jussanak. Ez lényegében folyamatos munka volt, amely már az 1840-es években elkezdődött, de 1901-től újabb rekonstrukciós munkálatok kezdődtek.

11 Az úthálózat tehát a 19. sz. második felében ezen a területen is modernizálódott, s a hajdani fontos Buda-Eszék postautat a vasútvonalak kiépülő hálózata kezdi felváltani. A vizeken megjelennek a gőzhajók és a felépülő összekötő hidakon megindul a tömeges forgalom. Ez tehát az az úthálózat, amelyre egy árutermelésre és helyi igényekre épülő ipar és kereskedelem a 19. sz. végén támaszkodhat. Ebben az időszakban, amikor a gépek száma az iparban még elenyészően kevés volt, az egyes iparágak jelentőségét csakis a bennük foglalkoztatottak számával lehet lemérni. A puszta számok viszont csak összehasonlítás útján árulják el azt, hogy a vizsgált terület ipara miként értékelhető. Az egyik legfontosabb eligazító, hogy hányan foglalkoztak a területen iparral és kereskedelemmel, ill. az ahhoz szorosan kapcsolódó hitelélettel. E kérdésre az első, viszonylag konkrét adat egy olyan felmérés anyagából származik, amelyet a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara vezetősége 1876-ban, tehát már a céheket eltörlő törvény után (1872) végeztetett el. Ez pontos képet ad a területen élő iparosok, kereskedők és a hiteléletben foglalkoztatott vállalkozók és alkalmazottaik számára. Alábbi táblázatunk iparágakra bontva foglalja össze Dél-Baranya és Baranya megye Pécs nélkül számított adatait. 7 Várady i. m. 676-678. p. B Albrecht főherceg bellyei uradalma. 88. p. 9 Várady i. m. 676. p. 10 Uo. 677—678. p. (A bathinai átkelő már korábban megvolt, lásd 19. jegyzet.) 11 Bellye, 1902. 7. p.