Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Tanulmányok Baranya mezőgazdasági és ipari fejlődésének történetéhez - IFJ. SZITA LÁSZLÓ: A juhtenyésztés a Délkelet-Dunántúlon a két világháború közötti időszakban

A II. világháború alatti legelők állapotában a felügyelőség ismét hanyatlást tapasztalt. A kitisztításra már nem kerülhetett mindenhol sor, mert e rendkívül kemény fizikai munkával járó tevékenységre nem volt megfelelő mennyiségű férfi munkaerő. A juhászat számára éppen úgy, mint más ágazat részére, nehézségeket okozott a barcsi és kaposvári járásban lévő homokos legelők karbantartása. Növényzetük minden évben a hőség hatására kisült. Itt a juhok legeltetését meg akarták teljesen szüntetni, amely ellen a gazdák felháborodással tiltakoztak, végül is a vármegye a döntését megmásította. A kötöttebb talajú vagy a homokosból agyagosba átmenő legelőknél valamivel kedvezőbb talajhidrológiai viszonyokról találtunk adatokat. Ennek a talajnak a vízháztartása is kedvezőbb volt. 1940-41-ben jelentős csapadékot nyertek a somogyi legelőterületek.

20 1938—1943 között a juhászattal foglalkozó uradalmak és társulatok jelentékeny összegeket fordítottak a legelőik „áttrágyázására". A delelő helyek kötelező változtatását nemcsak a felügyelőség írta elő, hanem a legelőtársulati szabályokban is megtalálhatók. De egyszerű, régi pásztorkodási tapasztalat is ezt támasztotta alá. A felügyelőség ellenőrzéseket végzett ebből a szempontból és megállapította, hogy a pásztorok hanyagsága miatt a delelőhelyeket nem olyan arányban változtatják, mint ahogy szükséges lett volna. Nemcsak a juhászat, hanem valamennyi ágazat szempontjából fontosnak tűnik a fűmagtermesztés, és erre nagy gondot fordítottak a harmincas évek elejétől. Adatokat találtunk a fűmagtermelő birtokosokról és azokat az alábbiakban öszszegezzük: 1. gr. Jankovics Bésán József geszti uradalma 208 q vörös csenkeszt, csomós ebirt, kurta perjét, juh csenkeszt, tarackos tippant, fehér herét, komlós lucernát termelt és juttatott elfogadható áron a somogyi társulatoknak is. 2. Gróf Andrássy Sándor szentmihályfai gazdaságában a következő gyepnövényeket termelte: évi 83 q réti csenkeszt, magyar rozsnokot, vörös csenkeszt. 3. Magyar Kegyes Tanítórend mernyei uradalmában 35 q vörös csenkeszt és csomós ebírt termelt. 4. gr. Festetics Kristóf toponári gazdaságában 75 q vörös csenkeszt termelt évente. Nemcsak a fehérjedús takarmányok nyerése szempontjából volt ennek jelentősége, hanem valóban sürgető szükség volt a gyepesítés szorgalmazására, mert hatalmas területeket mutattak ki, ahol igen savanyú legelők voltak. Az áttérés a fésűsgyapjas juhok tenyésztésére megkívánta a legelők gyors javítását, mivel ezek az intenzív gyapjútermelő fajták „igényesebbek a legelőkön és a takarmány béltartalmával szemben is nagyobb igényeket mutatnak." 1941-1943 végéig a fésűsgyapjas állomány növekedésével párhuzamosan folytak a legelőfeljavítási munkálatok, az uradalmak fehérjedús fűmagtermelése növekedett, vagy a jelölt színvonalon maradt. A legelőtársulatok is alkalmazták e korszerű eljárásokat, s ehhez még a háborús gazdálkodásra áttért magyarországi kormányzat legfelsőbb szakhatóságai is támogatást nyújtottak. 1941-1943 között társulatonként 40-200 pengő támogatást adtak fűmagvásárlás növelése céljából. 20 MOL K. 184. Gf. 1940-41. Somogy vármegye gazd. felügyelőjének különös jelentése. 1940. június 12.