Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)
Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - VARGHA DEZSŐ: Pécs thj. város szegénysegélyezési tevékenysége a Dunántúl című napilap tükrében 1929-1944
15 pengős díj lefizetése ellenében adott élelmezést. A nagycsaládok közül elsősorban a helyi illetőségűekről gondoskodtak. A Dunántúl által indított újabb ruhaakció keretében gyűjtött holmikat december elején osztották ki. A város ekkor 110 000 pengőt irányozott elő az ínségesek ellátására. Ismertette az akció lebonyolítási rendjét is. Eszerint az arra rászorulók a munkaközvetítőnél jelentkezhetnek, és aki nem kap munkát, 24 órán belül segítségben részesül. Több hozzászólást követően a főispán foglalta össze az értekezlet eredményét. Leszögezte, hogy az ínségakciót minden erővel folytatni kell, a gyűjtés egy pillanatig nem állhat meg. ,,Ha mindenki ad, aki adhat, akkor az ínségakció sikerrel jár, s nem lesz éhező ..." - állapította meg. Zárásként kérte a sajtó képviselőit, hogy továbbra is segítsék ezt a mindenki számára fontos tevékenységet. 18 A Dunántúl december 5-i száma közölte a pécsi állami tanítóság adakozási eredményét. Azt határozták el, hogy mindaddig, amíg magasabb kereseti adót nem kell fizetniük a jelenleginél, fizetésük egy részéről lemondanak. 19 A Dunántúl által gyűjtött ruhaneműket a Városháza második emeletén lévő jogügyi- és népjóléti ügyosztály helyiségeiben osztották szét december 6-án. Jellemző volt a rászorultság mértékére, hogy a jelzett napon a helyi szegények százszámra vártak az adományra. Ilyen nagy volt a forgalom, holott az iskolai gyermekétkeztetési akció december 9-én, a ruhakiosztási akció csak egy hét múlva kezdődött. A lap ebben a számban értesítette olvasóit arról is, hogy a DGT Pécsi Igazgatósága az ínségakció céljára 10 vagon szenet ajánlott föl. 20 S hogy mennyire nagy szükség volt az olcsó cipőre a város szűkölködőinek, mutatta az az 1931. január 27-i híradás, amely szerint „... a cseh gyártmányú Bata cipő iránt olyan érdeklődés nyilvánult meg, hogy a Kossuth Lajos utcai cipőüzlet előtt annyian álltak, hogy az eladók nem győzték a kiszolgálást. Mindezt azért, mert a korabeli 30 pengős cipők helyett itt 8-10 pengőért is lehetett kapni lábbelit. Délutánra már a másik oldalon is álltak, az egyes sor kettősre növekedett. A nagy kereslet láttán a Líceum templommal szemben lévő üzlet még nagyobb árcsökkentésre határozta el magát. A kirakatba kitett tábla szerint a különböző cipőket 3,5 pengőtől 8 pengőig árulták. Több se kellett a várakozóknak: itt is nagy csoportosulás támadt, (gy -szorította le« az árakat a nyomorúság abban az időben .. ." 21 Az adakozó kedv folytatódott a továbbiakban is. A lap február 17-i száma szerint akkor a városnak 3500 munkanélkülije és 10 000 ellátatlanja volt! Hegyi Emánuel zongoraművész elhatározta, hogy ingyen koncertet ad az ínségeseknek, és ebből a tervből nőtt ki az a gondolat, hogy a város egyetemi ifjúsága jótékony célú hangverseny adásával segít a rászorulókon. 22 A március 2-i hangverseny fényes külsőségek közepette, zsúfolt nézőtér előtt, hatalmas sikerrel zárult, ahol a város jeles művészei vállaltak föllépést. 23 A gyűjtésben a városban működő egyházi - főként római katolikus - jótékonykodással is foglalkozó egyesületek ís résztvettek. A Pécsi Szent Vince Egylet 1930ban például 8500 pengő értékű kenyeret osztott ki a szegényeknek, akik közül az egyesület több mint 200 főt gyámolított, fölhasználva erre saját bevételeit csakúgy, mint az adományokból befolyt összeget. Az 1931. január 28-i gyűlésen CzernoDunántúl, 1930. november 25. 2. p. Dunántúl, 1930. december 7. 3. p. Dunántúl, 1930. december 5. 3. p. Dunántúl, 1931. január 27. 2. p. Dunántúl, 1930. február 17. 4. p. Dunántúl, 1930. március 3. 2. p.
