Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - VARGHA DEZSŐ: Pécs thj. város szegénysegélyezési tevékenysége a Dunántúl című napilap tükrében 1929-1944

gát dr. Esztergár Lajos jogi- és népjóléti tanácsnokot kereste föl, végképp lelepleződött.

7 A háború idején, 1940 januárjában szintén lelepleződtek a próbálkozók. Jólöltözött nők könyvet, képeket árusítottak azon ürüggyel, hogy a pénz jótékony célra lesz fölhasználva. A rendőrség a sajtó útján hívta föl a lakosság figyelmét erre a jelenségre és kérte, hogy aki ilyent tapasztal, az rögtön jelentse a rendőrhatóságnak.

8 A belügyi szervek ezen év tavaszán nyilvánosságra hozták azon egyesületek, szövetségek névsorát, akik adománygyűjtésre jogosultak. Pécsett a Jótékony Nőegylet, a Stefánia Szövetség helyi fiókja, a Szociális Missziótársulat helyi szervezete, valamint a TBC Ellen Védekezők Egyesülete volt jogosult a társadalomhoz fordulni időről időre támogatásért.

9 Az első jótékonysági akció meghirdetése — mint már említettük - a Dunántúl nevéhez fűződött. Bár a lap mindig beszámolt az akció eredményéről és az adakozók nevét, az adomány nagyságát is megemlítette, ez az akció - minden eredménye ellenére - sem oldotta meg a nyomorgók egyre duzzadó táborának ellátását. Az 1930. januári számban szóvá tették, hogy az adományozók keretéből csupán korlátozott számú szegényt tudtak ellátni, mert mint írták „A jelek tehát arra vallanak, hogy akciónkat befejezhetjük, és segély helyett csak vigasztaló szavakkal küldhetjük el a sorfalat álló szegényeket. . ."

10 A január 30-i szám már valamivel bizakodóbb hangot ütött meg. A főként ruhaneműkből és lábbelikből álló adományok olyan nagy mennyisége érkezett ezt követően, hogy „Pécs megértő társadalma nem kívánja befejezni a Dunántúl akcióját mindaddig, amíg a segélyre váró még 4-500 rászoruló szegényt fel nem ruháztuk.".

11 A február 1 -jet adat szerint ezen az egy napon 337 szegényt ruháztak föl,

12 míg a másnapi szám már az akció összeredmenyét is közölte. Egy-egy szegénynek minimálisan 20 pengő értékű természetbeni adományt — főként ruhát és cipőt — osztottak ki, emellett pénzbeni segélyt is juttattak a rászorulóknak. Az egyhetes akció végeredményeként 1120 szegényt láttak el.

13 A továbbiakban egy-egy gyár, intézmény vagy foglalkozási ág képviselői is adakoztak embertársaiknak. 1930. október 4-én jelentették be, hogy a Pécsi Bőrgyár RT. és annak vezetői összesen 16 000 pengőt adományoznak az ínség enyhítésére, és ezt Visnya Ernő elnök, Rath Sándor és Erreth Ede alelnökök aláírásával írás is igazolta. A példa nyomán a gyár munkásai szintén megtették felajánlásaikat.

14 A városi szervezett ínségakció keretei is végesek voltak, így az újságok útján mindig hangoztatták a hatóságok a közvéleménynek, hogy társadalmi áldozatkészségre szintén szükség van a nyomor fölszámolásához. „Siessen, adjon, aki teheti, mert a nyomor már nagy erővel döngeti a szegények ajtaját..." - adta le a vészjelzést a lap 1930. október 31-i száma.

15 Ezt erősítette meg maga dr. Nendtvich Andor polgármester, aki a november 4-i lapszámban felhívást tett közzé Pécs társadalmához. Elsőként az adományok 7 Dunántúl, 1933. december 8. 3. p 8 Dunántúl, 1940. január 5. 3. p. 9 Dunántúl, 1940. április 30. 3. p. í0 Dunántúl, 1930. január 29. 2. p. 11 Dunántúl, 1930. január 30. 3. p. 12 Dunántúl, 1930. február 1. 2. p. 13 Dunántúl, 1930. február 2. 2. p. 14 Dunántúl, 1930. október 5. 2. p. 15 Dunántúl, 1930. október 31. 3. p.