Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - VÖRÖS VINCE: Az aranykalászos gazdamozgalom Baranyában

A főispánnál A vármegyeházán történt megállapodás után azt hittem, most már zavartalanul végezhetjük szervező munkánkat. Ez így is látszott, de a háttérben tovább folyt az aknamunka ellenünk. Innen is, onnan is érkeztek hozzám a hírek. Kis Tóth József arról tájékoztatott, a megyeházán olyan hírek keringenek, hogy mi osztályharcos politikát akarunk belevinni a kalászos gazdák szervezkedésébe. Ezt a hírt Gebhardték is terjesztik. Láttam, szentlőrinci beszédemet akarják ellenünk fordítani. Kis Tóth Józsefet levélben kértem, ahol teheti a vármegyén, cáfolja ezeket a híreket, mert gazdasági szervezkedésünk nem politikai osztályharc. Jeleztem, kihallgatást kérek a főispánnál. Kérelmemet el is küldtem október 25-én Blaskovich Ivánnak, kérve, hogy október 29-én, szombaton 11 órakor fogadjon hivatalában engem és Pekori Józsefet, amikor is meg akarjuk köszönni a 14-i értekezletünkön tanúsított támogatását. Az akkor szűkreszabott felszólalások miatt el nem mondottakat őszintén feltárjuk s bebizonyítjuk a kósza hírek vádjainak alaptalanságát. Blaskovich Iván főispánt nem tartottam rosszindulatú embernek, és bíztam benne, hogy látogatásunkkal méginkább ügyünk mellé tudjuk állítani. S ha a főispán nincs ellenünk, több támogatást kapunk a közigazgatás és iskoláink részéről is. A főispán azonnal válaszolt: a kért időben hivatalos helyiségében rendelkezésünkre áll. Igen barátságosan és jóindulattal beszélgetett el velünk, közel egy óra hosszan. Most is kidomborítottuk, a gazdatársadalomnak el kell érkeznie arra a szintre, amikor jól, helyesen intézi a maga sorsát. Nagy erőfeszítést igényel, de a kezdeti nehézségek legyőzhetők, ha a hatóságok, az értelmiségi vezetők megértéssel támogatnak, s mi, a parasztság azon leszünk, hogy több, olcsóbb terméket juttassunk szakértelmünk, eredményes termelési és értékesítési lehetőségek mellett a népgazdaság számára. Fizetőképes adózó gazdákat akarunk, nem pedig kínlódó, eladósodott, elégedetlen parasztokat. Úgy láttuk Jóskával, itt is megtaláltuk a rést az államigazgatás egyik — számunkra jelentős - képviselőjéhez. Megköszönve eddigi és kérve jövőbeni támogatását, megnyugodva távoztunk. Sikereink híre eljutott Szokolyai Zsigmondhoz, a Pécsett megjelenő „Baranya"

95 című lap szerkesztőjéhez, aki néhány írásomat már közölte, de a „szentlőrinci kirohanásomat" erősen bírálva, visszahúzódott. Váratlanul levelet kaptam tőle, azzal a kezdő mondattal: „Tehát hagyjuk a múltat." Szokolyai békülni akart és újból felajánlotta lapja segítségét. Megbeszélésre hívott Szentlőrincre néhányunkat, azzal, hogy én, mint az ügy elindítója és harcos katonája feltétlen ott legyek. Boldog lesz, ha az aranykalászos gazdák e nagy gondolata testet ölt saját erejükből. A Csongrádon megjelenő „Gazdanevelés" teljes mértékben helyet adott híradásainknak, de úgy gondoltam, mégis jó lesz, ha egy helyi, baranyai lap támogat bennünket, szélesebb körben olvassák és most, szervező gyűléseink megindulásával erre nagy szükség lesz. Megegyeztünk Szokolyaival, ő jön velünk és közli a tudósításokat. Persze ő sem volt számítás nélkül, a lapnak szüksége volt a nagyobb olvasótáborra, nekünk viszont a sajtónyilvánosságra. Kiss Elemér, a Kaposváron működő mezőgazdasági kamara igazgatója, lapjuk95 „Baranya" - Pécsett megjelenő független politikai hetilap. 1937-ben látott napvilágot. Felelős szerkesztő és kiadó: dr. Banna Aladár. Szerkesztő: Szokolyai Zsigmond. Szerkesztőség: Pécs, Tettye u. 45. 1938-ban: Pécs, Fiume u. 35. (Nyilas irányzattal vádolták.)