Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1989. (Pécs, 1989)

Társadalom- és politikatörténeti tanulmányok és források Baranya Xlll-XX. századi történetéből - VÖRÖS VINCE: Az aranykalászos gazdamozgalom Baranyában

magunkat a közösségi munkára, mely nélkül ma már nincs előrehaladás, boldogulás. Hogy következtetésem nem alaptalan és súlytalan, minden részében alátámasztja Cardijn belga kanonok,

93 korunk egyik legnagyobb munkásapostolának magyarországi látogatása alkalmával tett kijelentése. Ez az egyszerű külsejű, gyenge fizikumú, igen szerény 56 éves pap, XI. Pius pápa leghivatottabb kijelentése szerint, mozgalmával leghívebben valósította meg az Akció Katolikát. Szavait és egyéb megnyilatkozásait, mint valóságos, csalhatatlan bölcstől jövő irányelveket fogadják az egyházi körök és a munkástársadalom. Ez a főpap Budapesten a Legényegyletek Országos Követtáborozásának zárógyűlésén jelen volt, ahol Pintér József, országos elnök, prelátus, hatalmas beszédben ismertette a legényegyletek célkitűzését és Bornemissza Géza miniszter valóságos hitvalló beszédben ismertette a kormány szociális terveit. A gyűlés után megkérdezték Cardijn kanonokot, mi a véleménye a lefolyt gyűlésről. Szellemesen azt válaszolta, hogy a belga és a francia ifjúsági gyűlések éppen ellenkezőleg folynak le. Itt Budapesten — mondotta - miniszter és főpapok beszélnek és az ifjak hallgatnak, ott Belgiumban az ifjúmunkás gyűléseken az ifjak beszélnek, ők vezetik a gyűlést és a miniszterek és a főpapok hallgatják őket. E rövid válaszában benne van a magyar keresztény ifjúmunkás mozgalom lényeges hibája és benne van a parasztság tömörítésének hibája is, ami miatt sajnos, egy mozgalom sem tud átütő erejű hatást kifejteni. Nem alakítunk ki, nem nevelünk képzett, önálló vezető egyéniségeket, akik személyesen vezetnék a fiatal gazdanemzedéket. Nálunk még nem értették meg a Pápa szózatát, hogy a munkásmozgalom csakis önmaga által emelkedhetik fel és lehet ismét krisztusivá. Nálunk passzív szerepet töltenek be gazdáink egyesületeikben, holott ellenkezőleg, aktív szerepet kellene betölteniök, előzetes előkészítés után, nekik kellene az ő ügyeiket intézni, és érdekeiket védeni, sorsukat előre vinni. Ez lenne a mi egyesületünk érdeke. És nagyon fog fájni, ha bármely részről annak megakadályozását látnám. Szavaimat befejezem, kövesse vita, csak még azt kívánom hangsúlyozottan kifejezni, hogy téves az a beállítás, mintha mi a Független Kisgazda Pártba akarnánk beolvadni. Egyesületünk politikamentes egyesülés akar lenni, senkit kényszeríteni politikai pártállásra nem fogunk, az legyen mindenkinek saját meggyőződése. Továbbá nem osztályuralomra való törekvés az, amit elmondtam, csak egy népréteg jogos megmozdulása érdekeinek megvédésére. Ezek után kijelentem, én a magam részéről nem kívánom a Gazdasági Egyesülettel való kapcsolatot, hanem az aranykalászosok egyesületének megalakítását kultiválom. Döntsetek Ti, aranykalászosok!" E közléseim kétirányú vihart váltottak ki. Gazdáink, szüleik, rokonaik — örvendetesen - nagy tapssal köszöntöttek. Megdöbbentek viszont az elnökségben résztvevők. A Gazdasági Egyesület titkárának fakó lett az arca, Puskás Elemér főszolgabíró osztályharccal vádolt és lazításra szítónak minősítette beszédemet. Válaszomban enyhítettem a főszolgabíró beszédének keménységét, mellyel az aranykalászos gazdákat akarta megfélemlíteni, hogy senkit nem akartam megsérteni, beszédem nem is lehet sértő, mert sokunk őszinte, jogos vágyát és törekvését fejeztem csak ki. Felszólalt még ifj. Bernáth Gyula, Klits András és még néhányan, akik szintén hangsúlyozták, tömörülésünk gazdasági irányú, nem irányul senki ellen, csak szeretnénk a fejlődés útján tovább haladni. Bernáth Gyula - aki NEP-tag volt szintén elvetette azt a vádat, hogy a Független Kisgazdapártnak dolgozunk, egyszerűen szeretnénk önállóan megalakulni. (Ekkor még nem gondoltam, hogy mégis a politikai harc bontja meg egységünket az 1939. évi képviselőválasztásokkor. De minderről majd később lesz szó.) 93 Joseph Cardijn - belga kanonok. Áldozatos munkával életrehívta 1924-25. évben a JOC (Jeunesse Ouvrière Catholique) szervezetét, az iparvidéken és bányákban dolgozó fiatal munkások közösségét. Korát megelőző éleslátással bírálta a munkaadók visszaéléseit. Rendszeres munkával fejlesztette az ifjúmunkások öntudatát. A katolikus szociális mozgalmak egyik legkiemelkedőbb egyénisége volt évszázadának Cardijn.