Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Rozs András: A sellyei uradalom javai 1747-ben

A birtokrészek földrajzilag meglehetősen elkülönültek. Nagyobb, egybefüggő birtokok csak Sellye körül léteztek: Sellye, Sósvertike, Sztára; Kákics, Marócsa; Oszró, Kiscsány, Gilvánfa, Kisasszonyfa határai egy összefüggő területet alkottak. Más, idegen birtokok közé ékelődtek, szórtan, egymástól távol a nagyfalui, az ócsárdi, a pázdányi, a komlói és a hatvani birtoktestek. A corpus nagyságát, illetve a hozzá tartozó helységek számát a földrajzi, ill. döntően a gazdaságföldrajzi helyzet: a határok kiterjedése, a távolság, a népesség száma, a földek minősége, a puszták elhelyezkedése stb. határozta meg. Voltak jelentősebb gazdasági erejű (Nagyfalu, Ócsárd, Sellye) és kevésbé gazdag corpusok (Pázdány, Hatvan), míg több nagyhatárú birtoktest vízzel teli, lápos, mocsaras, vagy pedig erdőkkel teli területe miatt csak a kevésbé értékesek közé tartozott (Kákics, Kisasszonyfa, Komló). (A birtoktestek összeírás szerinti megoszlását lásd táblázaton: 1. számú melléklet.) Bár az uradalmat Sellyéről nevezték el, a községről szóló leírásban konkrét említés nem található az uradalmi központról. Mégis néhány utalás közvetve jelzi, hogy e helységben lehetett a jószágkormányzóság, nevezetesen itt két tiszti házról is megemlékezik az összeíró, közülük az egyiknek építése éppen az összeírás idején fejeződött be. (Ezen épületeken kívül csak Kisasszonyfán létezett tiszti ház, mely egy ispán használatában volt.) A prediumok ez időben még csak kis részben jelentettek majorságot, azaz aliodiális gazdasági központot, hiszen az uraságnak csak hat corpus területén volt saját kezelésű birtoka, a pusztákat zömmel még a jobbágyok bírták (lásd még később). Az összeírás minden birtokleírás esetében közli a birtokhatárokat, azaz a szomszédos uradalmak tulajdonosait és ezen uradalmakhoz tartozó községek és prediumok neveit, égtáj szerinti elhelyezkedésükkel együtt. A korabeli egyéb forrásokkal — így a háziadó-összeírások adataival — összevetve, azt mondhatjuk, hogy az összeíró információi megbízhatóknak bizonyulnak, csupán néhány esetben térnek el egymástól a források. így az 1747-es összeírás Mánfát, Budafát, Széket (Magyarszék) és Pölöskét (Mecsekpölöske) a pécsi káptalan birtokaihoz sorolja, míg a háziadó-összeírások (1742, 1748) mind a négy községet a pécsi székesegyház javaihoz írják. Ellentmondásos az összeírás Zók esetében is (hol szemináriumi, hol káptalani birtoknak írja Ócsárd, ill. Pázdány határainak közlésekor). Zók az előbbi források alapján egyértelműen a káptalani uradalom községe.

1:1 (A határokra lásd: térképvázlat, 4. sz. melléklet.) zonyítani. Egyetlen birtokosonkénti községfelsorolásra akadtunk az 1770-es évek elejéről, mely Batthyány Károly Somogy megyei községei között, a korábban Batthyány Lajos által vásárolt sellyei uradalmi falvakat is jegyzékelte, ezek: „Hatvan, Selle, Sztarro". = SmL. Cons, possessionis. Processus Szigeth. C. Caroli de Batthyán, 1772,1773. M Az 1747. május 9-i Traun—Batthyány Lajos-féle adásvételi szerződés kevesebb községet és jóval több pusztát, valamint kisebb majort (praediola) jegyzett fel. Az irat a helyneveket sokszor hibásan közölte. A téves helynévleírásokat, valamint a helységek státusba sorolását egy 1749. júl. 24-én, Bécsben kelt leirat korrigálta. Ez a javított község- és pusztanévsor sem egyezik azonban maradéktalanul az 1747. évi uradalmi összeírásunk által számba vett lakott helyekkel. Ennek oka valószínűleg az lehetett, hogy az összeírást végző gazdatiszt csak a gazdaságilag számottevő községekről és pusztákról készített feljegyzéseket. = A pécsi székeskáptalan, mint hiteleshely iratai, 9.2., 1749 és Protocollum V., 1749., 2, 40—41, lapok alapján. 15 BmL. Cons. Dom., 1742, 1748.